Az éhezők viadala (The Hunger Games)

Őszintén szólva erre a filmre leginkább az éjféli premier miatt ültem be. Nem olvastam a könyvet, és az esetleges spoilerek elkerülése végett az első előzetesen és a rövid alapsztorin kívül semmilyen más előismeretem nem volt. Alapvetően azt kaptam amire számítottam, mégis felemás gondolatokkal távoztam a moziból.

Leginkább egy kis plusz merészség hiányzik az alkotók részéről, ezzel ugyanis nem egy hiba orvosolható lett volna. Például a már így is 142 perces játékidőt lazán meg lehetett volna toldani egy fél órával, hogy több idő legyen a Viadal bemutatására. Gondolom nem akartak közel 3 órás filmet készíteni, de, ha abból indulok ki, hogy egyáltalán nem unatkoztam, és a plusz idő főleg akciójelenetekkel lehetett volna kitöltve, akkor igazán meghúzható lépésnek tűnik, és még az események hangsúlya is egyenletesebb lenne. Hiszen a bevezetés részletes ismertetése után meglehetősen furán hatott a "főfogás" elkapkodása.

A fiatalok kiválasztása és Viadalra való felkészítése például remekül lett megoldva. Nem ez az első mű ahol hasonló történettel találkozunk (Battle Royale, Menekülő ember), de a társadalomkritika ábrázolása itt kifejezetten tetszett. A valóságshow jelleg, a mesterkélt érzelmek, Stanley Tucci mint ripacs show-man,és az, hogy a versenyzőknek egyszerre kell a túlélésért és a népszerűségért küzdeniük, mind-mind nagyban hozzájárultak a hangulat megalapozásához. Aztán egyszer csak elkezdődnek a harcok, jön a várva várt esemény, és szinte semmit nem látunk belőle. Eddig még egy filmnél sem zavart a kamerarángatás, de itt olyan mértékben vitték túlzásba, hogy az már nekem is sok volt. Értem én, hogy nem akartak magasabb korhatár-kategóriába kerülni a művel (ismét a bátorság hiánya...), és ezen a szinten csak ennyi durvaság fél bele, de ez az erőszak-ábrázolás akkor is szegényes. Az pedig már egyenesen röhejes, hogy a jelenetek szelídítése végett egy epilepsziásra bízzák a felvételt, nehogy szerencsétlen néző valamit is láthasson az akcióból.

Közben a történet arról szól, hogy kiválasztanak 24 fiatalt, beküldik őket egy arénába, ahol aztán élet-halál harcot vívnak egymással, mert a végén hegylakó-módra csak egy maradhat. Vagyis ez nem egy Disney-mese. Tizenévesek ölik egymást mindenki szeme láttára, és ezt próbálják finoman tálalni. De miért? Egy 18-as karikával (vagy Amerikában az R korhatárral) a bevétel valószínűleg kevesebb viszont a film hitelesebb lett volna. A legjobban mégsem ez zavart, hanem az, hogy nem tudtam együtt érezni a főhőssel. Ha egy váratlan pillanatban valaki lelőtte volna, akkor sem éreztem volna sajnálatot, hidegen hagyott a sorsa. Ez pedig jórészt annak tudható be, hogy már az első képkocka megjelenése előtt láttam a sztori végét, így pedig nehéz izgulni. Bár az igazat megvallva egy kis meglepetés azért akadt, ugyanis az általam vártnál is nagyobb sablonnal zárult a kaland.


Így tehát Az éhezők viadala számomra kitűnő megoldások és fájdalmas hibák elegye. Azt azonban még meg kell említenem, hogy sokan a Twilight-szériához hasonlítják, és ez nem is alaptalan, hiszen mindkét mű egy komolyabb téma tiniverzióját mutatja be egy fiatal lánnyal az abszolút középpontban. Kifejezetten örömteli hír lenne, ha a jövőben ez a trilógia töltené be az Alkonyat helyét, és ahhoz hasonló népszerűséggel bírna, hiszen lényegesen jobb alkotásról van szó, értékelhető színészi alakításokkal, kreatív húzásokkal és jóval kevésbé bicskanyitogató sztorival. Értékelés: 68%. Minden hibája ellenére, egyszer simán nézhető darab, csak nem kell sokat várni tőle. Valószínűleg moziba nem megyek majd érte, de azért érdekel a folytatás is.