A sötét lovag - Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

Batman terve bevált: ő lett a bűnbak, Harvey Dent pedig hősi halottá, igazi példaképpé vált, és ez nagyban hozzájárult Gotham City megtisztításához. Nyolc évvel A sötét lovag eseményei után, a város már-már biztonságosnak nevezhető, ekkor azonban új nehézsúlyú bűnöző érkezik. Bane a csatornákban toboroz hadsereget, hogy váratlanul a felszínre törjön, és uralma alá hajtsa Gothamet. Így tehát egyértelművé válik: Batmanra ismét szükség van. A korosodó, és már korántsem a legjobb fizikai állapotban lévő Bruce Wayne-nek nem marad más választása, ismét magára kell öltenie a fekete maszkot, ha nem akarja, hogy korábbi áldozata értelmetlenné váljon.

A sztori nagyjából ennyi, akadnak ugyan kisebb csavarok, de szerintem erre a filmre senki nem a hatalmas meglepetések miatt ül be. Nekem leginkább az tetszett, hogy záródarabhoz méltóan itt merték a legnagyobb pusztítást összehozni, és most volt a leginkább reménytelen a helyzet. Persze lehet azon búsulni, hogy hiába lett szinte mindenhol megemelve az a bizonyos léc, minőségben mégsem sikerült A sötét lovagot überelni, azonban azt sem lehet mondani, hogy a befejezés negatív értelemben lógna ki a trilógiából. Beleillik a történet eddigi ívébe, még akkor is, ha akadnak hibái.

Szerencsére itt sem hatalmas baklövésekre kell gondolni, hanem például arra, hogy a nyitójelenet kevésbé rántott be, mint az előző részben, kicsit lassabb tempóval indít a film. Emellett néhány olyan negatívum tűnt fel, ami sok műben előfordul, és lazán szemet hunyok felette, de Nolantól ennél többet vártam. Nem akarok spoilerezni, ezért csak annyit említek meg, hogy nem akkor kellene csókolózni, amikor minden másodperc számít, illetve az is öreg hiba, ha valaki addig meséli a történetét, motivációját, amíg az ellenfelének pont van ideje keresztülhúzni a számításait (szuper ellenpélda: Watchmen – Ozymandias). Ezek persze nem sokat rontanak az összképen, de zavaró, hogy a többségük meglehetősen egyszerűen kiküszöbölhető lett volna, és jópár sablont is el lehetett volna hagyni. A befejezés helyessége pedig valószínűleg még sokáig vitás kérdés marad majd, én nem mondanám rossznak, de eredetinek vagy reálisnak sem.

Azonban mindezeket bőven ellensúlyozza, és erősen pozitív irányba nyomja a végső mérleget az, hogy a film technikai és színészi szempontból is szuper. Az IMAX kamera és a minimális CGI-használat megtette a hatását: a robbanások és egyéb akciók fantasztikusan néznek ki, emellett minden hanghatás tisztán hallatszik, és ehhez jön még pluszban Hans Zimmer zenéje, amiről talán felesleges is leírni, hogy milyen minőségű. A színészek közül pedig az eddigiek játéka semmit sem romlott, az újak pedig tovább erősítették a csapatot. Tom Hardy-t mindenképpen kiemelném, mert nagyon jól formálja meg Bane-t, és ugyan kevésbé erős az alakítása, mint Heath Ledgeré volt Joker szerepében, azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy nehezebb, kevésbé színpadias karakter, illetve Hardy arcának nagy része el volt takarva. Egy másik új igazolás Joseph Gordon-Levitt, aki szintén jól alakít, ami nem is csoda, hiszen korosztályának egyik legjobb színészéről van szó. Női fronton Marion Cotillardra és Anna Hathaway-re sem igazán lehet panasz, bár utóbbinak inkább a karaktere tetszett, pontosabban az, ahogy Nolan belevette ebbe, az eddigieknél reálisabb Batman-sztoriba: egyszer sem nevezik Macskanőnek, és legalább annyira az eszét, vagyis manipulációs képességét használja céljai eléréséhez, mint az erejét, így pedig egész hihetővé válik ez a szereplő is.

A sötét lovag – Felemelkedés ugyan nem a legprofibb része, de mindenképpen méltó és emlékezetes befejezése a Nolan-féle trilógiának. Nem indul be rögtön, de azért elég hamar felveszi a tempót, és onnantól kezdve nincs megállás, teljesen magával ragadó filmélményről lehet beszélni a hibák ellenére is. Visszatér a jól ismert sötét hangulat, a drámai, elgondolkodtató párbeszédek, majd egy epikus fináléval zárul a történet. És mindez egy képregény-adaptációban? Kíváncsi vagyok legközelebb ki lesz képest ekkorát alkotni ebben a műfajban. Értékelés: 95%. Százalékban annyi, mint a Bosszúállók, stílusban egészen más.