47 Ronin

Mindössze egy vasárnap délutáni háromdés, agykikapcsoló szórakozást vártam ettől a filmtől, de sajnos ezt sem tudta maradéktalanul teljesíteni. Nem kifejezetten rossz, de nagyon könnyen felejthető, mert nem sok eredetiség van benne.

Pedig az alaptörténetben van annyi potenciál, hogy akár egy, a japán kultúrát, értékrendet, hierarchiát remekül példázó akció-kalandfilm is készülhetett volna belőle. Azok a jelenetek, ahol tényleg valami ilyesmi történik, nagyon tetszettek, és megmentették az alkotást attól, hogy teljesen középszerű legyen. A probléma az eredeti japán sztori nyugati igényeket megcélzó átszabásával kezdődik. Egyrészt Keanu Reeves karaktere egyáltalán nem is szerepel az adaptált történetben. Az ő behozatala részben jó húzás volt, így egy félig kívülálló hős szemszögéből láthatjuk a szigetország hagyományait, és a társadalmi hierarchiát is jól mutatja, ahogy egy félvérrel bánnak, viszont a hozzá kötődő szerelmi szál szükségtelen, unalmas és erőltetett. Ugyanez a kettősség igaz a sztori változtatásaira is: a nézők így könnyen fogyasztható formában ismerkedhetnek meg a 47 ronin legendájával, viszont ezzel a húzással éppen az eredeti sztori hangulata válik kevésbé hangsúlyossá, és szerintem ez a tipikusan japán mese egy erőteljesebben érezhető japán környezettben nagyobbat tudott volna ütni. És ez nem csak abból áll, hogy szamurájok meg kardozás, hanem például olyan momentumokból, mint amikor Asano nagyúr őszintén örül annak, hogy nem fogják felakasztani, hanem saját kezűleg vethet véget az életének. Persze azt figyelembe véve, hogy ez Carl Rinsch első rendezése, nem meglepő, hogy nem akart túl nagy kockázatot vállalni és inkább a kevésbé eredeti, de bejáratottabb irányba vitte el a filmet.

Látvány tekintetében a 47 Roninnak nincs miért szégyenkeznie, az akciójelenetek igazán jól néznek ki, bár a 3D nem túl hangsúlyos, szóval az sem veszít semmit, aki nem akar többet fizetni a jegyért. A színészek közül senki nem alakít kiemelkedőt (Keanu is csak a szokás egy arcát hozza), a pörgős harcokat összekötő események pedig túl hosszúak és lassúak, így a kétórás játékidő sok, ezalatt rövid időre ugyan, de többször is unalmassá válik az alkotás. Nem bántam meg, hogy beültem rá, mert egyszer azért viszonylag szórakoztató volt, a japán gondolkodásmódot bemutató jelenetek pedig nagyon tetszettek, de az újranézésére nem látok esélyt. Különösebben nem ajánlom senkinek, viszont elrettenteni sem akarok tőle senkit. Fontos azonban, hogy mielőtt jegyet vesztek rá, vegyétek figyelembe, hogy a film közel sem olyan pörgős és akciódús, mint az előzetes, a zombiszerűre sminkelt karaktert pedig durva pofátlanság volt poszterre tenni, mert mindössze pár másodpercig szerepel. Értékelés: 55%.