Last Vegas

Előzetesen arra számítottam, hogy ez a film nem lesz több, mint négy ismert színész jó esetben átlagos minőségű, felejthető haknija, ezért miután az első 5 percben kétszer is nevettem, elkezdtem bizakodni, hogy hátha mégis jól fogok szórakozni. A baj csak az, hogy a következő kb. 100 percben is körülbelül kétszer nevettem, és jóval többször sóhajtottam fel kínomban.

A sztori nagyjából annyi, hogy négy gyerekkori barát összegyűlik egyikük legénybúcsújának megünneplésére. Nem, ez tényleg nem a Másnaposok, mert itt van egy rémisztően ötletes csavar: ezek a „srácok” mára már mind megöregedtek. Ez pedig lehetővé teszi, hogy Morgan Freemant, Kevin Klinet, Michael Douglast és Robert de Nirot együtt láthassuk partizni, amiből még akár egy fergetes örömjáték is kisülhetett volna. A lesújtó helyzet viszont az, hogy a négy ismert színész nélkül ez a film egyáltalán nem érne semmit (ide nyugodtan képzeljetek egy kevésbé szalonképes kifejezést, amiben egy kalap is szerepel), és velük együtt sem ér túl sokat. Nem a színészek rosszak, de egy ennyire gagyi forgatókönyvvel nem tudnak mit kezdeni, ezért aztán csak szenvednek, és megpróbálnak a fent említett kalap tartalmából várat építeni, ami persze nem megy. Arra pedig jóérzésű ember egyszerűen nem lehet kíváncsi, ahogy a fenti nagy nevek szánalmasan égetik magukat...

A film egyetlen felmutatható „teljesítménye” az, hogy az idő múlásával képes egyre rosszabb lenni, így egy gyenge közepes szintről eljutunk egészen a borzalmas kategóriáig. Sablonos, és persze teljesen kiszámítható események, erőltetett, és gyenge viccek, illetve érdektelen, unalmas konfliktusok: nagyjából ezek jutnak eszembe, ha a Last Vegasra gondolok.

Pedig a lehetőség tényleg megvolt, szerintem, ha befizetik a négy színészt egy vegasi hétre, hagyják, hogy önfeledten improvizáljanak, sztorizgassanak és szívassák egymást, máris sokkal jobb lett volna a végeredmény. Nem kellett volna erőltetni ezt a forgatókönyvírást, ha ennyire nem megy. Értékelés: 25%. Aki tehetséges, idős színészeket szeretne látni egy valóban vicces és jó filmben, az nézze meg Al Pacinoval és Christopher Walkennel a Született gengsztereket, ezt pedig mindenki kerülje el messziről, én is jobban jártam volna, ha az első megérzésemre hallgatok.