Nem tudom hova tenni
ezt a filmet. A jó hír az, hogy nem rossz, a rossz hír viszont az,
hogy nem is túl jó. A Ben Stillertől megszokott színvonalhoz
képest rendben van, de még így is csak egy kihagyott lehetőség.
Kezdjük a sztorival,
vagyis inkább ne, mert annyira buta és elnagyolt, hogy nem is
érdemes beszélni róla. Akit mégis érdekel a történet, az
nézze meg az – egyébként nagyon jól összerakott – előzetest,
a teljes film sem szól többről. Ettől még persze lehet
szeretni, mert a zenéje illetve a látványvilága több, mint jó,
és vannak olyan jelenetek, amikor mindezek kicsúcsosodnak és
párosulnak a működő hatásvadászattal, aminek eredményeképpen
iszonyú erős hangulatot áraszt magából az alkotás. Az
egymást követő eseményeknek sokszor alig van közük egymáshoz,
de ez nem is baj, ha egyszerűen jó nézni őket. Az ilyen részek
nézése közben drukkoltam, hogy mostantól már zökkenjen helyre a
film, de nem így történt.
Az a baj, hogy nincs
semmi ritmusa, vagy a néző által felvehető tempója a
történetnek, olyan mintha csak összedobáltak volna pár erősen
különböző minőségű jelenetet, és nem törődtek volna a
kohézió kialakításával. Nagy kár érte, mert vannak a
mozinak olyan momentumai, amikre most is szívesen emlékezek vissza,
és a poénokon is többször hangosan nevettem. Összességében
mégis kevés, üres, nem szól semmiről, még valami sablonos
tanulságot sem sikerült rendesen megfogalmazni. Azt éreztem, hogy
Stiller megpróbálkozott egy kissé filozofikus, de mégis könnyed,
befogadható film rendezésével, de ez sajnos nem jött össze,
főleg ahhoz viszonyítva, hogy Richart Curtis milyen profin oldotta
meg ezt a feladatot az Időről időre készítésekor. Értékelés:
65%, Ben Stiller még mindig nem győzött meg, de nem is
mondtam le róla végleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése