Az utóbbi időben bármilyen filmet néztem meg, mindegyikben csalódtam egy kicsit, mindegyik hagyott bennem egy kis hiányérzetet. Szerencsére ezt a peches (vagy inkább elégedetlenkedő) sorozatot Jeremy Gardner első filmje úgy szakította meg, hogy közben egy maradandó élménnyel is gazdagított.
Már előre bizakodó voltam, mert a zombis, lepusztult világban mászkálós történeteket mindig is szerettem és a Lételem előzetese nem valami trash-horroros, b-kategóriás vérfürdőt, hanem inkább egy laza, hangulatos filmet sugallt. Ezt pedig az alkotás olyannyira be is váltja, hogy az első fele durván feelgood jellegű, ami meglepő, de remek húzás. A könnyed poppos, indies dalok és az egymást viccesen idegesítő karakterek zseniálisan abszurd elegyet alkotnak a főleg élőhalottak által benépesített, poszt-apokaliptikus környezettel, aminek eredményeképpen szinte már megjött a kedvem, hogy én is együtt szórakozzak az egyébként konstans életveszélyben lévő srácokkal.
A srácokkal, akik ketten vannak és szöges ellentétei egymásnak. Ben (akit egyébként a rendező-forgatókönyvíró Jeremy Gardner alakít) egy igazi nomád túlélő, aki gond nélkül lemond az otthon kényelméről, és állandóan mozgásban akar maradni, mert ezt tartja az életben maradás zálogának. Ezzel szemben Mickey képtelen elszakadni attól a nyugodt, civilizált világtól, amiben felnőtt. Nem hajlandó zombikat ölni, legfőképpen egy barátnőt és letelepedésre alkalmas helyet szeretne, naivitása pedig olyan határtalan, hogy még az apokalipszis közepén is látja értelmét egy nyertes kaparós sorsjegy megőrzésének.
A film boncolgatja azt a kérdést, hogy mi történik a két férfival, milyen szellemi változásokon mennek keresztül, de nem megy el túlságosan a lélektani dráma irányába. Van súlya a történetnek, lehet izgulni a szereplőkért, a legtöbb jelenetet mégis áthatja a humor, az egymással való heccelődés. Nagyon jól áll a filmnek ez a stílus, de a rendező akkor sem bizonytalanodik el, amikor feszültségkeltésre kerül sor. Nem találja fel a spanyolviaszt azzal, ahogy levezényli a cselekmény tetőpontját, de kell egyfajta bátorság ahhoz, hogy egy elsőfilmes alkotó így játsszon a nézőkkel.
Gardner pedig bátor volt, ez bejött neki, és egy igazi remekművet tett le az asztalra. A Lételem egy iszonyúan hangulatos, egyszerre vicces és izgalmas film, sablonokat ügyesen kerülő történettel és szuper zenékkel. Nem mellesleg azt is tökéletesen példázza, hogy még a mostanában elcsépelt zombis témában is van lehetőség, ha kellően kreatív alkotó dolgozza fel azt. Értékelés: 95%.
Jóvót, na. Rá kellett hangolódni, de aztán bedarálta az embert a történet.
VálaszTörlés