X-Men - Az eljövendő múlt napjai (X-Men: Days of Future Past)

A kör bezárult, a 2011-es előzményfilmet sikerült összekapcsolni az eredeti X-Men trilógiával, úgy, hogy tényleg egy kerek egésszé álljon össze a történet. Vagyis akár le is lehetne zárni ezt az univerzumot, legalább egy dolog azonban mégis indokolja a következő, 2016-ra ígért mutánsmozi elkészülését: ha a mostani minőséget tudják tartani akkor biztos az (anyagi és kritikai) siker.

Mert Az eljövendő múlt napjai jó, méghozzá nagyon! Már első nézésre is látszik, hogy sokkal többről van szó, mint egy tipikus, leginkább látványra és egysoros poénokra épülő popcornmozi. Persze itt is megtalálható ez a két elem, de sok más is jön melléjük: kidolgozott karakterek, logikus konfliktusok, érezhető dráma és rengetek okos ötlet. Ezek valószínűleg az alapul szolgáló képregény és a film együttes érdemei, de kit érdekel, hogy pontosan mit köszönhetünk Stan Leenek és mit Bryan Singernek, ha a végeredmény parádés.

Karakterek és színészi játék terén semmi meglepő nincs, és ez jó: már 3 éve is látszott, hogy James McAvoy és Michael Fassbender milyen szuper választás voltak a fiatal X Professzor illetve Magneto szerepére. A dráma és a konfliktusok most is főleg e két szereplő illetve a köztük egyensúlyozni próbáló Mystique köré fonódnak, a humort és lazaságot pedig leginkább a Logant megformáló Hugh Jackman (akinek sajnos borzalmas lett a szinkronja) biztosítja. Melléjük érkezik még jó pár új mutáns, akik mind-mind kapnak egy kicsit a reflektorfényből (például a remekül megkomponált nyitóakció során), főleg Quiksilver (Higanyszál), akinek egy egészen zseniális jelenet jutott. De rengeteg egyéb a sztorit vagy a megvalósítást érintő kreatív ötlet is szerepel az alkotásban: ilyen például a régi kamerák képén keresztül mutatott, szökőkút körüli akció, X Professzor Ravenhez intézett beszéde a reptéren vagy az egyszerre két idősíkon zajló, izgalmas finálé. Annak pedig külön örültem, ahogy az időutazással kapcsolatban ügyesen kikerülték az ilyenkor gyakori „bujkálnod kell a korábbi önmagad elől” problémakört.

Többek között ezek teszik az új X-Men filmet egy nem pusztán szórakoztató, hanem komoly, maradandó, időnként elgondolkodtató mozivá, ami többször is a Watchmenre emlékeztetett. Ugyan itt az összes főszereplő rendelkezik valamilyen szuperképességgel, de senkit nem mondanék közülük hősnek, a problémáik pedig nagyon is emberiek. Értékelés: nyugodt szívvel adok rá 95%-ot, mert a kisebb hibáival (például az öreg professzor filozofikus és elcsépelt szónoklata fiatalabb énjéhez) együtt is szuper filmről van szó, amit biztosan újra fogok nézni. 3 éve Az elsőket tartottam a legjobban sikerült X-Men mozinak, de ez még azon is túltett. Most már csak abban reménykedek, hogy két év múlva újabb trónfosztás történik.