Végre egy képregény-adaptáció, ami nem a Földön játszódik, hanem egy teljesen új, kreatívan benépesített galaxist mutat be. Kár, hogy ennek ellenére elég sok hasonlóságot mutat a többi Marvel-filmmel, nem tér el jelentősen azoktól – sem stílusban, sem minőségben.
Ez utóbbi persze végül is jó, a stúdió adaptációinak többségével nem meg voltam elégedve, de közben egyre inkább zavart, hogy ugyanazt a receptet és cselekményvázat látom újra meg újra. Bíztam benne, hogy a környezetváltás ezúttal majd megteszi a hatását, és egy sokkal frissebb, eredetibb élményben lesz részem, de ez csak félig-meddig jött össze. Az öt főszereplő karakter szerencsére nem a megszokott hősgenerátorral lett létrehozva, mert azt azért el kell ismerni, hogy sem a génmanipulált mosómedve, sem a két lábon járó, regenerációra képes fa nem tartozik az elkoptatott sablonfigurák közé. Az is tetszett, hogy a bandából ketten is erősek ugyan, de nem túl okosak, jó volt látni ezeket az egyszerű zúzógépeket.
Űrlord karaktere már sajnos kevesebb újdonságot hordoz, vele biztosra mentek a készítők és meg is tették abszolút főszereplőnek. Ő a laza, vicces srác, aki ugyan egy kicsit önelégült és nem teljesen tisztességes, de persze a kalandok közben kiderül róla, hogy a helyén van a szíve – igen, ez már egy eléggé generátor-szagú figura. A negatív szereplőkről pedig nem érdemes túl sokat beszélni, nem mostanában láttam ennyire gagyi, elnagyolt főgonoszt, mint amilyen itt Ronan volt.
De szerencsére a galaktikus helyszínnek és a jól összeválogatott zenéknek köszönhetően azért létrejött egy egyedi, a korábbi Marvel-filmektől eltérő hangulat. Jó volt látni, hogy a film világát furábbnál furább szerzetek lakják, igazán színes társaságról van szó. Kár, hogy a történet tekintetében a készítők már nem mertek elszakadni a nagy biztonsággal használt elemektől, így végül is azt láthatjuk, ahogy egy új, ötletes környezetben mesélnek el egy olyan sztorit, amihez nagyon hasonlóból már többet is láttunk az elmúlt pár évben. Persze vannak ügyes változtatások, de még így is könnyedén felismerhetőek bizonyos építőkockák. Ez az „újrahasznosítás” főleg akkor feltűnő, amikor a cselekmény nem tud magával ragadni, és velem ez sajnos a játékidő első felében így történt. Kicsit lassúnak éreztem a sztorit, csak nehézkesen, fokozatosan tudtam elmerülni a film világában.
A végső akciójelenetben viszont már teljes mértékben tudtam szorítani a főszereplőknek, és így a javuló tendencia hatására kellemes szájízzel jöttem ki a teremből, szívesen emlékszem vissza a filmre, de túlzottan dicsőíteni biztosan nem fogom. Értékelés: 80%. Kicsit csalódtam, mert sok helyről hallottam azt, hogy kiemelkedik az eddigi Marvel-adaptációk közül, de az én mércém szerint ez is „csak” egy megszokott minőségű Marvel-film, még akkor is, ha egyértelműen a stúdió kreatívabb alkotásai közé tartozik. Az év képregényfilmje nálam egyértelműen az új X-Men mozi, amíg ott összetett, igazán érdekes karakterek voltak és valódi dráma, addig itt a látványos akciók és a (nem rossz, de többségében felejthető) poénok viszik el a hátukon az alkotást. A Star Warshoz való hasonlítgatást pedig végképp túlzónak érzem, de majd 15-20 múlva meglátjuk melyiknek lesz nagyobb kultusza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése