Ugyan már alig vetítik valahol, mégis írok róla, mert a Piszkos pénz az a film, ami körül annak ellenére nem volt hírverés, hogy egy igazán szuper, profi alkotás.
Komótos tempójú, reális, teljesen emberi léptékű bűnügyi drámáról van szó, olyan karakterekkel és színészi játékokkal megspékelve, hogy unalomról szó sem lehet. James Gandolfini önmagához méltó alakítással zárja karrierjét, Matthias Shoenaerts a Bikanyak-beli szerepéhez hasonló, elfojtott agressziótól duzzadó figurát formál meg pazarul, de az igazi középpontban ezúttal Tom Hardy áll, aki talán élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Végig visszafogott, nyugodt tud maradni, de a gesztusaiból érződik, hogy óriási feszültség van benne a felszín alatt, és sosem lehet tudni, hogy ez melyik pillanatban tör majd elő.
A történet nem az évszázad rablása körül forog, egy sokkal egyszerűbb bűnügy, és annak következményei, illetve a múltbéli tettek hatásai kerülnek a középpontba. Emiatt éreztem némi hasonlóságot a tavalyi, Ölni kíméletesen című filmmel, de itt kevesebb volt a fekete humor, így még komorabb, szikárabb lett a végeredmény. A feszültség végig érezhető, de felesleges azt várni, hogy mikor fognak beindulni, felpörögni az események mert ez a pont sosem jön el a játékidő során. Ez egy egyszerű világ, ahol hatalmas lövöldözések, és nagyszabású összecsapásokban lezáruló konfliktusok helyett, drámaian egyszerű megoldások vannak. Ez az életszagúság, realitás jellemezte a befejezést is, és ez volt az, ami számomra kerekké tette a történetet. Az alkotók nem akartak mindenképpen valami váratlan csavart tenni a történet végére, inkább egy logikus, a karakterek jelleméből ésszerűen adódó lezárást választották, de azért a meglepetés így sem marad el - a végeredmény pedig egy igazán jó bűnfilm. Értékelés: 90% - a téma és a főszereplők kedvelői számára vétek lenne kihagyni, de mindenkinek érdemes tennie vele egy próbát, akit nem zavar a lassabb tempó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése