Cockneys vs Zombies

Egy brit, zombis vígjáték Alan Forddal (Bunkó a Blöffből) az egyik főszerepben – ennyi elég is volt ahhoz, hogy másfél órányi kellemes, de felejthető szórakozás reményében elindítsam a filmet. Ehhez képest a Cockneys vs Zombies durván túlszárnyalta az elvárásaimat, és most éppen azért írok róla, hogy ajánljam Nektek.

Na jó, nem mindenkinek, valamennyire mégiscsak réteghumorról van szó, de én itt nem éreztem annyira elvontnak és fárasztónak a poénokat, mint például a Haláli Hullák Hajnala esetében. A lényeg, hogy, ha az tetszett, akkor ezt semmiképpen se hagyjátok ki! Az ottani helyzethez hasonlóan itt is egy csapat lúzer száll harcba az élőhalottakkal, de itt talán még őrültebb és pörgősebb lett a végeredmény. Azért mindenképpen óriási piros pont jár a készítőknek, hogy a lehető legtöbb zombifilmes sablont úgy ahogy van elhagyták. Egy rövid bevezetés után egyszer csak tele lesz az utca zombikkal, a hőseink harcolnak ellenük és ennyi. Persze itt is előfordul az, hogy az egyikőjüket megharapják, és a többiek nem nyírják ki egyből, de amikor később igen, az legalább viccesen van megoldva.

Az ilyen okosan kitalált, kreatív poénokból pedig jó néhány akad, többször is jó értelemben véve lepett meg a film, amikor újra és újra szembesültem vele, hogy itt bizony nem csak a már jól ismert gegeket lövik el. Az egyik szuper poénforrás az, hogy a történet egyik szála egy idősek otthonában játszódik, ebből a helyszínből pedig igazán sokat kihoztak. Elég csak a csoszogó zombikkal izgalmas versenyt folytató járókeretes öregre, vagy az élőhalottakat kegyetlen lazasággal aprító Alan Fordra gondolnom, és most is egyből elmosolyodok. Ezek mellett verbális humor terén is jól teljesít a film, nincs hiány vicces vagy éppen emlékezetes beszólásokban, arra például különösen érdemes odafigyelni, ahogy az egyik öreg levezeti, miért is hívja trafalgaroknak a zombikat – páratlan logika.

Persze vannak hibák is, de az a szerencsés helyzet, hogy egyik sem igazán zavaró. Teljesen jogosan bele lehet kötni a rém egyszerű történetbe, az alig-alig kidolgozott karakterekbe, vagy a több esetben is finoman szólva nem túl profi vizuális megoldásokba, de ha valakinek bejönnek a poénok, és elkapja a film hangulata, akkor nem valószínű, hogy komolyan fenn fog akadni ezeken. Számomra roppant kellemes csalódást okozott a film, igazi ismeretlen gyöngyszem a műfajában, megtekintésre erősen ajánlott! Értékelés: 80%.