Úgy gondoltam, az év első mozizására jó választás lesz ez a könnyed, angol vígjáték, és nem bántam meg a döntésemet, mert a Büszkeség és bányászélet nem harsányan vicces ugyan, mégis egy olyan szívmelengetően vidám történet, ami után jobb kedvvel jöttem haza.
A valós tényeken alapuló sztori az 1984-es, Egyesült Királyságban lezajlott bányászsztrájk idején játszódik. Margaret Thatcher intézkedéseire a Bányászok Szakszervezete munkabeszüntetéssel és tüntetéssekkel reagál, ebben idáig még semmi meglepő nincs. Az érdekes fordulat akkor következik be, amikor a londoni meleg közösség néhány tagja kitalálja, hogy a bányászok mellé áll, és támogatja őket, konkrétan egy kis wales-i falut. Az ottaniak többsége persze kezdetben ódzkodik a melegektől, de idővel ledőlnek az előítélet által emelt falak és egyre többen felismerik, hogy közös célért küzdenek.
Ezt a folyamatot, az egymás elfogadását, mutatja be Matthew Warchus filmje rengeteg érdekes karaktert felvonultatva. Nem is tudnék konkrét főszereplőt megnevezni közülük, ehelyett sok egyformán hangsúlyos figura van, és szerencsére angol filmhez méltó, szuper színészgárda formálja meg őket. Mindenki nagyon jól játszik, de Dominic West és Andrew Scott alakítását külön kiemelném, rájuk kifejezetten érdemes odafigyelni.
A poénok tetszettek, a többségükön ugyan nem nevettem hangosan, de mindegyik okot adott egy-egy mosolyra, így nem éreztem őket erőltetettnek. A forgatókönyv is jó, a melegek és a támogatásuk elfogadása fokozatosan, életszerűen alakul ki a bányászfalu lakosaiban, eközben viszont akadnak giccsbe, csöpögésbe forduló jelenetek is, amik rontanak a hitelességen.
De az ilyen, egyébként sem túlságosan zavaró, hibákból nincs sok, a Büszkeség és bányászélet egy optimista, szórakoztató vígjáték, az pedig külön örömteli, hogy a forgatókönyv alapját az élet szolgáltatta. Értékelés: 80%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése