Foxcatcher

Az természetesen pozitívum, ha egy filmmel kapcsolatban számos kritika méltatja a főszereplők játékát, az azonban már gyanúra adhat okot, ha sok írás csak erre tér ki.

Valahogy így van ez a Foxcatcher esetében is, hiszen a színészek alakítása tényleg remek. Ez Mark Ruffalo esetében talán senkit nem lep meg, ő csak hozza a tőle szokásos formát, Channing Tatum viszont végre teljesen kilép a rá jellemző „félmeztelen szépfiú” szerepből, és megmutatja, hogy többet tud annál. A showt azonban még így is leginkább Steve Carell lopja el. Oké, neki a maszkmesterek is sokat segítettek az átalakulásban, de egyébként is szuper a játéka. Félelmetesen jól alakítja a visszataszító, kiszámíthatatlan John du Pont-ot, aki minél nagyobb hazafi képében szeretne feltűnni, ezért kezdetben támogatja, aztán teljesen irányítani akarja a birkózó testvérpárt.

Azonban három jól megírt és jól eljátszott karakter még nem elég egy jó filmhez. Nem azt mondom, hogy a Foxcatcher rossz, de a történettel több gondom is akadt. A legfőbb az, hogy Bennett Miller alkotása megtörtént eseményeket mutat be, de én nem igazán ismertem meg ebből a filmből a sztorit. Persze a történet vázát elmeséli a forgatókönyv, de nem állt össze teljesen a kép, számomra sokszor nem voltak egyértelműek a szereplők motivációi. Ez a felületesség különösen azért zavart, mert a filmet lassúnak, helyenként unalmasnak éreztem. Utólag nem is értem, hogy a 134 percnyi játékidő miért nem volt elég arra, hogy a külön-külön egyébként jó jelenetek jobban össze legyenek kapcsolva. Nehéz ezt spoilerek nélkül kifejteni, de amikor az egyik karakter egy látszólag apró konfliktus után elkezd teljesen másképp viszonyulni a többiekhez, akkor szerencsés lenne az indokok részletesebb bemutatása. Ezek nélkül a viszonyok alakulása nem volt túl életszerű, csak azért hittem a sztorinak, mert tudtam, hogy megtörtént esetet látok.

Kár érte, mert a hangulat és a végig jelen lévő, de sokáig titkolt feszültség tetszett, és a birkózós jelenetek koreográfiája is jól ki volt dolgozva. Igazából a Foxcatcher az a fajta film, amiről talán teljesen mást gondolnék, ha újra megnézném, de az első benyomások miatt egy ideig biztosan nem lesz sok kedvem az ismétléshez. Értékelés: nem akarok túl szigorú lenni, de nem tudok jó szívvel 65%-nál többet adni. A színésztrió miatt szívesen ajánlom bárkinek, de más ütős érvet nem tudok felhozni a film mellett.