Az utóbbi időben elég sok vámpíros film készült, így azt hihetnénk, nehéz ezen a téren újat mutatni. Aztán jön egy üdítően friss és kreatív áldokumentarista vígjáték, ami bebizonyítja, hogy még mindig érdemes a vérszívókkal foglalkozni.
Pedig a Hétköznapi vámpírok igazából nem csinál mást, csak felsorolja az összes témába vágó klisét és igazán viccesen, szokatlan nézőpontból tálalja azokat. Az például nem újdonság, hogy a vámpíroknak nincs tükörképük, de valószínűleg most kerül szóba először, hogy ez bizony komoly öltözködési nehézségeket okoz számukra. Aztán, ha sikerült kiválasztani a megfelelő ruhát, akkor sem egyszerű szórakozni menniük, hiszen csak olyan bárba mehetnek, ahova behívják őket. A magyar cím találó, hőseink tényleg teljesen hétköznapi módon viselkednek, és átlagos problémákkal küzdenek. Nincs brutális főellenség, fontos küldetés, vagy világuralmi tervek, a szereplők gondolatai sokkal inkább a házimunka felosztása vagy éppen a szerelmi bánat leküzdése körül forognak. Még klasszikus, az egész játékidőn átívelő cselekmény sincs, inkább csak egy poénfüzér a film, de az áldokumentarista stílusnak köszönhetően ez egyáltalán nem zavaró.
A humor sok esetben a kínos szituációkból adódik, a szereplők pedig gyakran beszélnek a kamerába, ezért többször is azt éreztem, hogy egy jól sikerült, élőhalottakról szóló The Office-részt nézek. Tudom, hogy ez a stílus nem mindenkinek jön be, de aki szereti a Ricky Gervais-féle poénokat, az semmiképpen se hagyja ki a Hétköznapi vámpírokat. Bárki másnak, akinek egy kicsit is szimpatikus az előzetes, szintén érdemes egy esélyt adnia a filmnek, mert ritkán kerül a mozikba ennyire friss és szellemes vígjáték, amiben a rengeteg kreatív ötlet ellensúlyozza az alacsony költségvetést. Értékelés: 85%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése