A Kéjlak előzetese láttán úgy gondoltam, talán egy nekem való, klasszikus krimi-thrillerről lesz szó, aztán amikor utánanéztem a rendező, Erik Van Looy munkásságának, rájöttem, hogy a most mozikba került alkotás a 2008-as Loft című filmjének remake-je. Ezért inkább az eredeti, belga verzió mellett döntöttem, és nagy meglepetés így sem ért.
A történet egy búvóhely körül zajlik, ahol a főszereplők (öt barát, mind családos férfiak) árulkodó nyomok nélkül intézhetik titkos légyottjaikat. Egy reggel aztán egy ismeretlen nő véres hullájára találnak az ágyban, és mivel csak nekik van kulcsuk a lakosztályhoz, egyből beindul a nyomozás és egymás gyanúsítgatása. Innen egy remek kamaradráma lehetett volna a történetből, ahol mindenki elmeséli a saját verzióját, de a forgatókönyv semmit nem bíz a néző fantáziájára, minden felemlegetett múltbeli eseményt részletesen megmutat. Ezáltal a játékidő nagy részét hosszú, és a végkifejlet szempontjából sok esetben felesleges vagy félrevezető flashback-ek teszik ki. Ezek ugyan nem unalmasak, de a sem a cselekmény sem a színészi játék (Matthias Schoenaerts egyedül túl kevés) nem jó annyira, hogy különösebben érdekes legyen nézni őket.
Valahogy így van ez magával a filmmel is: nem rossz, sőt még tetszett is, de igazából nem több egy fordulatosnak látszó átlagos kriminél. Korrektül helyt áll a saját műfajában, azonban messze van attól, hogy kiemelkedő legyen. Az alapötlet jó, egy kicsivel több feszültséggel és eredetiséggel akár igazán emlékezetes film is lehetne a Loft, de azt éreztem, hogy a rendezőnek nem voltak ilyen ambíciói, megelégedett azzal, hogy egy kockázatmentes, középszerű alkotást hoz össze. Aztán Hollywood is rákapott, és megtehette ugyanezt még egyszer... Értékelés: 60%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése