Saul fia

Rengeteg különböző film készült már a holokausztról, így a nézőkben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy szükség van-e egy újabbra. A Saul fia azonban témájában és elbeszélésmódjában is tud annyira újat nyújtani, hogy egy percig se kelljen kételkedni a létjogosultságában.

Nemes Jeles László alkotása a Sonderkommando működését mutatja be. Ők voltak azok a foglyok, akik gyakorlatilag a koncentrációs táborok „gyári munkásaiként” tevékenykedtek: holttesteket pakoltak, hamvakat lapátoltak, gázkamrákat tisztítottak. Ezáltal akaratlanul is közelebb férkőztek a nácik titkaihoz, így aztán a biztonság kedvéért néhány havonta lecserélték ezt az osztagot. A főszereplő Saul az auschwitzi tábor sonderkommandójának tagja. A társai sejtik, hogy hamarosan ki fogják végezni őket, ezért szökést terveznek, de Saulnak fontosabb küldetése van: miután megtalálja a fia holttestét, mindent megtesz azért, hogy méltó módon legyen eltemetve.

A kamera a játékidő túlnyomó részében a főszereplőt mutatja, méghozzá egészen közelről, így Röhrig Géza remek játékának minden részlete jól látható, az események követéséhez viszont nagyon oda kell figyelni Saul környezetére. Nemes Jeles László filmje abszolút nem szájbarágós, nincsenek részletesen magyarázva a történések közti ok-okozati viszonyok, a néző nem lát minden fontos jelenetet. A helyszínnek és a cselekménynek csak a Saul által érzékelt apró töredékét mutatja be a forgatókönyv, ezzel pedig nagyon jól visszaadja a kiszolgáltatottság, elveszettség érzését. Folyamatosan zajlik az élet a táborban, a foglyok és az őrök különböző idegen nyelveken beszélnek, Saul (és vele együtt a néző is) pedig csak vergődik ebben a közegben. Rabbit akar találni, aki vállalja a fia temetését, de ez még a szökésnél is lehetetlenebb küldetésnek tűnik.

Tetszett, hogy a film nem általánosságban akarta bemutatni a koncentrációs táborok szörnyűségeit, hanem azt próbálta meg (nem is kevés sikerrel) érzékeltetni, hogy egy konkrét személy mit élhetett át. Ennek köszönhetően nem egy újabb „a holokauszt nagyon rossz” - szintű tanulsággal rendelkező filmet láttam, hanem a már ismerős téma egyedi megközelítésével találkoztam. A elszórtan jelen lévő fontos részletek (folyamatosan figyelni kell a hátteret, és a képen kívülről származó hangokat is) miatt szellemileg eléggé fárasztó élmény volt a film, és ritkán írok ilyet, de ezúttal jobban örültem volna egy kissé közönségbarátabb megoldásnak. Nem arra gondolok, hogy egy tipikus hollywoodi mozit kellett volna forgatni a történetből, de az elveszettség és az információhiány egy idő után már eléggé zavaróvá vált. Simán lehet, hogy pont ez volt az alkotók szándéka, de túl soknak éreztem.

A Saul fia ezzel együtt is jó film, viszont az első nézés után nem tartom kiemelkedőnek. Ennek valószínűleg az óriási hírverés a legfőbb oka: egyszerűen akkora médiafelhajtás kerekedett a cannes-i események kapcsán az alkotás körül, aminek képtelenség megfelelni. Ha nem olvastam volna a híreket, és nem ekkora elvárásokkal ülök be a moziba, akkor biztosan más szájízzel írnám ezt az értékelést, így viszont kissé csalódott vagyok. Értékelés: 80%-ot azért simán megérdemel a szememben, és arra is jó esélyt látok, hogy rövid időn belül újra meg fogom nézni.