Papírvárosok (Paper Towns)

Sem a rendező, sem a főszereplők korábbi munkásságát nem ismerem, a trailer mégis szinte azonnal meggyőzött arról, hogy én ezt a filmet látni akarom. Ritka az ilyen, nem is akartam elrontani a varázst, így mindenféle kritika elolvasását mellőztem, mielőtt beültem volna a moziba.


A történet szerint Quentin ablakán váratlanul kopogtat a szomszédban lakó Margo (akibe a srác kiskora óta szerelmes), hogy együtt töltsenek egy őrült éjszakát, ami során megbosszulják az őket ért sérelmeket. A kalandok közben persze közelebb kerülnek egymáshoz, úgy tűnik egy kapcsolat kezdetét látjuk, ám a lány másnap eltűnik. Quentin két barátja segítségével próbálja követni a hátrahagyott nyomokat, hogy megtalálja Margot és elmondhassa neki, mit érez iránta.

Ez alapján leginkább egy romantikus sztorira lehetne számítani, de szerencsére nem ezen van a legnagyobb hangsúly. Azért szerencsére, mert a film onnantól talál magára, hogy a játékidő kb. egyharmadánál Margo eltűnik, és a srácok kalandjai kerülnek előtérbe. A triumvirátus nagyon jól működik, teljesen hihető, hogy tényleg régóta a barátok, a heccelődéseik, közös poénjaik, pedig remekül ellensúlyozzák a szerelmi szálat. Imádtam azt a jelenetet, amikor egy ijesztő helyre mentek be éjjel, ittasan és elkezdték énekelni a Pokémon főcímdalát, hogy abból merítsenek bátorságot. A harmadik harmadban, a „road movie” közben pedig tovább erősödött a humoros oldal, ezáltal egyre jobban tetszett a film.

A párbeszédek között elhangzott néhány Coelhot idéző nagy életigazság is, de ezekből nincs túl sok, a mondatok többsége hitelesen hangzik a karakterek szájából. A befejezés is igazán életszerűre sikeredett, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy a Papírvárosok sokkal inkább a felnőtté válásról szól, mintsem a szerelemről. Erről a témáról pedig az alapvetően könnyed stílus ellenére is tartalmasan, keserédes hangulattal mesél. Az előzetes által gerjesztett magas elvárásaimnak ugyan nem tudott megfelelni, de így is egészen jól szórakoztam, a korábban említett jelenet pedig azóta is gyakran eszembe jut. Értékelés: 75%.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése