Greg átlagos fiatal srác, aki érdekes stratégiát választ a gimis évek túlélésére: minden sulis csoporttal, és úgy általában mindenkivel kifejezetten felületes, de azért jó kapcsolatot ápol. Így persze nincsenek igazi barátai, de Neki ez nem is hiányzik. Earl az egyetlen, akit barátjának nevezhetne, de őt is inkább a munkatársaként emlegeti. Ami meg is állja a helyét, hiszen tényleg együtt „dolgoznak”, klasszikus filmek elferdített verzióit készítik el (pl. A Sockwork Orange). Ez ideáig egy egyszerű kamaszos sztori is lehetne, de itt jön képbe a cím harmadik része egy rákos lány személyében.
Greg édesanyja ráparancsol a fiúra, hogy lógjon együtt Rachellel, akinél frissen diagnosztizáltak leukémiát. Ő enged a szőlői nyomásnak, de semmi kedve az egészhez, ezt pedig a lánnyal is közli, és eleinte kizárólag azért beszélgetnek egymással, hogy a Greget ne szekálják otthon. Aztán lassan összebarátkoznak, és egyre jobban élvezik a közösen eltöltött időt. A legtöbb filmnél itt jönne képbe a szerelem, de ez a sztori szerencsére mellőzi a kötelezőnek hitt romantikus szálat. Az események végig életszerűek, nincs semmi erőltetett optimizmus, és nem hangzik el az életigenlés himnusza sem. Egy fokozatosan leépülő tizenéves látványa mindenképpen szomorú, és ezt Alfonso Gomez-Rejon alkotása sem akarja másképpen bemutatni. A jól időzített poénok és a temérdek filmes utalás enyhítik a drámát, de azzal azért számolni kell, hogy az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni még így is egészen keserű falat tud lenni. Ez persze nem baj, sőt, fura is lenne, ha egy ennyire komoly témáról könnyed mesét látnánk.
Nem csak a történet említésre méltó, a megvalósítást is sok remek ötlet teszi emlékezetessé: az animációs miniepizódok például kifejezetten ötletesek, és az operatőri munka is szuper. Ritkán tűnik fel számomra az ilyesmi, de itt olyan érzésem volt, mintha minden jelenetet a legmegfelelőbb szögből rögzített volna a kamera, ezáltal pedig egy átlagos beszélgetés is érdekesebbé tudott válni.
Mindezek ellenére szinte végig volt bennem egy nehezen megmagyarázható hiányérzet is a film nézése közben: a sok remek részlet nem akart összeállni egy maradandó élményt nyújtó egésszé. Aztán a remekül megszerkesztett befejezésben minden a helyére került. A hangulat még pont nem vált túl giccsessé, ehelyett egy nagyon erős, tartós keserédes érzés lett úrrá rajtam. Értékelés: 80%. Azoknak is ajánlom, akik amúgy már nagyon unják az átlagos felnőtté válós sztorikat. Ez több annál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése