Aljas nyolcas (The Hateful Eight)

Az Aljas nyolcas előzetese és rövid sztorielírása alapján felmerült bennem egy gondolat: ebben a filmben masszívan megvan a potenciál, hogy Tarantino eddigi legjobbja legyen! Nos, ezzel a véleménnyel talán egyedül vagyok, de én pontosan azt kaptam, amit vártam, és úgy érzem, ez lett az új kedvencem a rendezőtől!

Igen, elsőre jobban tetszett még a Ponyvaregénynél is, és, ha valaki ezen nem akad aki annyira, hogy azonnal bezárja a böngészőt, akkor azt is elolvashatja, hogy miért. Például mert azt éreztem, hogy Quentin Tarantino végre nem akar erőltetetten „tarantínós” lenni: ez a film kevésbé hatásvadász, kevésbé önimádó, mint a korábbi munkái, inkább érettebb és átgondoltabb a sztori. Azért nem kell attól tartani, hogy a direktor minden kézjegyétől mentes az Aljas nyolcas, a karakterek és a forgatókönyv remekül bizonyítják, hogy QT nagyon is elemében van. A Django elszabadullal az volt a fő bajom, hogy sok esetben kevésbé ütős mondatokkal kellett a szereplőknek megküzdeniük, itt azonban erről szó sincs. A szövegkönyv egyszerűen zseniális, a túlnyomó részét idézhető beszólások, és szuper monológok teszik ki. Ez pedig kiemelten fontos egy olyan film esetében, aminek a cselekménye két helyszínre és néhány történésre korlátozódik, a tempója pedig nem túl pörgős. A karakterek kis túlzással mást sem csinálnak, csak beszélnek, számomra mégis gyorsan elrepült a közel háromórás játékidő.

Annyi a szuper szereplő – természetesen szuper színészek által életre keltve –, hogy nehezen tudtam eldönteni, ki a kedvencem. Beszédstílus, viselkedés, mimika – mindenki játékának öröm volt nézni az apróbb részleteit is. Az nem meglepő, hogy Samuel L. Jackson vagy éppen Tim Roth emlékezetes alakítást nyújtanak, de a kevésbé nagy nevek sem maradnak el tőlük. Walton Goggins például fantasztikus (a tavalyi American Ultras után ismét bizonyítja, hogy érdemes rá odafigyelni), de Jennifer Lason Leigh is helyt áll a tesztoszteronnal telített környezetben.

Igazából az irreális, túlzó erőszak-ábrázolás volt az egyetlen, ami nem tetszett. Oké, ez már Tarantino védjegyének számít, de ebbe a sztoriba valahogy mégsem passzolt. Minden mást viszont annak ellenére is imádtam, hogy egyáltalán nem vagyok a rendező elvakult rajongója. Értékelés: 95% - biztosan újranézem majd.