Férfiak és csirkék (Mand & hons)

Anders Thomas Jensen 10 év kihagyás után visszaült a rendezői székbe, maga mellé vette állandó színészét, a mindig fantasztikus Mads Mikkelsent, és megmutatta, hogy a stílusa legkevésbé sem változott a hosszú szünet alatt – vagy, ha mégis, akkor előnyére!

A Férfiak és csirkék ugyanis továbbviszi a korábbi három Jensen-mozi szellemiségét és humorát. A gyógyszer ezúttal talán még messzebbre gurult, de határozottan a jó irányba, a végeredmény pedig egy zseniálisan abszurd és bizarr történet, melynek középpontjában egy rozoga szanatóriumban élő, teljesen diszfunkcionális „család” áll. Az öt, külön-külön anyától, de közös apától származó fiútestvérhez képest Addams-ék teljesen átlagos, katalógusok címlapjára való famíliának tűnnek. A címszereplő férfiak könnyen dühbe gurulnak, kitömött állatokkal (és gyakorlatilag bármilyen kezük ügyébe kerülő kellően nehéz tárggyal) verekednek, mégis szerethető figurák tudnak lenni, és ez az egyszerűnek tűnő, de kellően érdekes karaktereknek, illetve az őket megformáló remek színészeknek köszönhető. Mind az öten jók, de az a Mads Mikkelsen a legérdekesebb, aki teljesen más játékot mutat be, mint az utóbbi években forgatott, komolyabb filmjeiben, és szemmel láthatóan élvezi ezt a vidám őrületet.

Az erős kezdés (a pszichológusos randijelenet kitűnő alapozás) után a fekete humor intenzitása nem csökken a játékidő során. A sztori előrehaladtával, és a sötét, nyomasztó titkok feltárulásával folyamatosan jönnek az egyre vadabb poénok. Egészen a befejezésig, ami valódi csúcspont, és tökéletes példa arra, hogy mi a groteszk. A film lezárása tabudöntögető, beteg és egyszerre gyönyörű is. Elvileg ez „csak” egy vígjáték, mégis érdemes elgondolkodni a stáblista előtti, vegyes érzelmeket kiváltó képeken, illetve ezek tükrében a korábbi eseményeken.

Értékelés: 90%. A magas szám és a dicsérő sorok alapján akár azt is lehetne hinni, hogy a Férfiak és csirkék egy mindenki számára ajánlott komédia, ez azonban közel sincs így. Kifejezetten rétegfilmről van szó, így a kommerszebb humor kedvelőinek valószínűleg nem ez az ideális választás, az abszurdra nyitott nézők számára viszont kihagyhatatlan élményt nyújt Anders Thomas Jensen új filmje. Nagyob bízom benne, hogy a következő rendezésére nem kell majd újabb 10 évet várni...