Úgy látszik idén a DC-nél és a Marvel-nél is a világ korábbi megmentőinek összeugratása van soron, és mindkét csapatnak most jutott eszébe a különleges képességekkel járó felelősségek, illetve az ártatlan áldozatok kérdése. Az a „baj”, hogy a szuperhősök (vagy, ha úgy tetszik jelmezes önbíráskodók) által okozott károkról, valamint a tevékenykedésük törvényes keretek közé szorításáról a 2009-es Watchmen mindkét friss próbálkozásnál komolyabban és átgondoltabban tudott mesélni.
Persze ettől még szórakoztató az új Marvel-mozi, a közel két és fél órás játékidő igazán gyorsan elrepült, de a látványos felszín ezúttal kevésbé terelte el a figyelmemet a problémákról, mint mondjuk a két Bosszúállók esetében. A legnagyobb bajnak azt éreztem, hogy a sztori egyszerre túlzsúfolt, mégis hiányérzetet keltő. Rengeteg a karakter, és részben ennek, részben pedig a vágásoknak köszönhetően az akciójelenetek többsége nehezen követhető. A legnagyobb összecsapásban 12 hőst engednek össze (természetesen két hatfős csapatra bontva, hiszen fontos a sportszerűség), és ez ugyan iszonyú menőn mutat a vásznon, de nagyon darabos, részekre szaggatott harcot eredményez. Egy jobb horog itt, egy trükkös és kreatív csel ott, egy vicces beszólás (ezekből amúgy szokás szerint sok van, és a többségük most is eléri a kívánt hatást) amott, de ezekből nem igazán áll össze egy nagy kép. Josh Whedon kétszer is ügyesen vezényelte le a sokszereplős akciókat, és a Polgárháború ezekhez képest visszalépést jelent.
Ezzel szemben a tényleges cselekmény igencsak vékony, a pörgős tempó ellenére is meglepően kevés dolog történik. A gonosz karakter ezúttal sem lett túl eredeti, de az utóbbi Marvel-filmekhez képest még így is némi előrelépést jelent. Két „új” hős is bemutatkozott a csapatban, közülük az eddig kevésbé ismert Fekete Párducot láttam érdekesebbnek, Pókemberrel kapcsolatban tetszett a megközelítés (a szuperképességét próbálgató, de közben a házi feladattal is küzdő tini), de Tom Holland játékával nem tudtam megbarátkozni. A többi színésszel nem volt gond, a komolykodás és a drámaibb irányba való fordulás, ugyan nem mindig jön össze, de ez nem az alakításokon, hanem inkább a sablonos megoldásokon múlott. A befejezést azért sikerült váratlanra és a műfajhoz képest eredetire összehozni, de még így is bennem maradt a gyanú, hogy a sztori igazából mellékes, és a Polgárháború csak a népszerű szuperhősök pankrációja miatt jött létre.
A negatívumok sorolása után fontos megemlítenem, hogy a film nem rossz, ha az eddigi képregény-adaptációk tetszettek, akkor valószínűleg ebben sem fogtok csalódni. Mindössze arról van szó, hogy nem emelkedik ki a látványos, akciódús, de sablonos sztorijú popcornmozik sorából. Értékelés: 70%, a Batman v Superman-ben több potenciált láttam, itt pedig profibb, szórakoztatóbb volt a tálalás, de az én szememben nagyjából egy szinten mozog a két film.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése