Bátor, sőt talán vakmerő húzás volt Till
Attilától a magyar irodalom egyik legismertebb versétől
kölcsönözni az új filmjének címét. Az már az előzetesből is
látszott, hogy a két mű üzenete hasonló, de vajon a minőség és
a súlycsoport is ugyanaz?
A rendhagyó gengsztermozi cselekménye két
mozgássérült fiú körül zajlik, akik megismerkednek Rupaszovval,
a tolószékes bérgyilkossal, ez pedig jelentősen megbolygatja az
addig nyugodt életüket. Thuróczy Szabolcs pazarul hozza, a
kiégett, de még a hátrányából is előnyt kovácsoló, jég
hátán is túlélő figurát, de az amatőr srácok is bámulatos
természetességgel viselkednek a kamera előtt. Nagyon jó ötlet
volt Tillától, hogy a három főszerepből kettőre a való életben
is mozgássérült színészeket választott, így minden mozdulatok
hiteles tud lenni, és a néző nyugodtabb szívvel nevet a
szerencsétlenkedésükön, ha azt látja, hogy ők is nevetnek saját
magukon. Mert a film a nem túl vidám alaphelyzet ellenére is
bővelkedik önironikus fekete humorban, méghozzá a jobbik
fajtából. A Fekete Ádám által alakított Barba Papának például
a legtöbb megmozdulásán jókat lehet mosolyogni, a betegsége
ellenére is sugárzik a pozitív hangulat a karakterből. Ez
szuperül ellensúlyozza a megható pillanatokat, a finom érzelmi
hullámvasút közben megszólaló dögös, stílusos soundtrack
pedig már csak a hab a tortán.
Tartottam tőle, hogy a Fehér Istenhez hasonló
szájbarágós tanmesében lesz részem, ami egy általában tabuként
kezelt témával kapcsolatban próbál kevés sikerrel valami újat
mutatni, de szerencsére egészen más a helyzet. A Tiszta szívvel
nem akar művészfilmmé válni, nem akarja megmondani a frankót,
„csak” egy sztorit mesél el, azt viszont meglehetősen jól,
szórakoztatóan teszi. Eközben persze megvillant bizonyos képeket
a mozgássérültek általános helyzetéből (mire elég a
rokkantnyugdíj; hogy viselkednek az emberek, ha egy madarakat etető
tolószékest látnak), de ezt nagyon okosan mindössze rövid
jelenetek erejéig teszi.
Az egyetlen negatívumot az jelentette számomra,
hogy sokáig nem dőlt el, ki az igazi főszereplő, kinek a
sztoriját mutatja be a film. A súlyozás nem volt a legjobb a
képregényt készítő srácok és a gengszterek közé keveredő
Rupaszov között, emiatt helyenként kissé két részre szakadt a
történet. A befejezés azonban ezt a kérdést is helyre tette,
utólag értelmet nyert a rendezői döntés. Értékelés: 90% -
nagyon tetszett, gyakran eszembe jutnak egyes jelenetei és a zenéjét
is többször meghallgattam. Nem kizárt, hogy ismét jegyet váltok
majd rá.
A végén pedig visszatérnék az első
bekezdésben feltett kérdésre: amikor kijöttem a moziból, az volt
az első gondolatom, hogy amit láttam, az ugyan közel sem akkora
horderejű, mint József Attila verse, mégis boldog vagyok, hogy ez
a film kapta ezt a címet. Legfőképpen azért, mert ez egy abszolút
szerethető, érezhetően tiszta szívvel-lélekkel készített
alkotás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése