A DC-adaptációk rendre azzal próbálnak különbözni a Marvel-képregények moziverzióitól, hogy komorabb, sötétebb hangnemet ütnek meg, és a hősök számára gyakran nem a hús-vér ellenségek, hanem az önmagukkal vívott harcok jelentik a legnagyobb fenyegetést. Számomra mégis az X-Men univerzum előzményfilmjeiben bemutatott konfliktusok tűntek leginkább átérezhetőnek és emberi léptékűnek. Ezekhez képest az idei felvonás sajnos tipikusabb és gyengébb lett, de az átlagos képregény-adaptációkhoz viszonyítva, még így is a jobbak közé tartozik.
A készítők talán azt akarták megmutatni, hogy látványos rombolásokat is össze tudnak hozni, mert az egész történetet ennek rendelték alá. Gyakorlatilag annyiról van szó, hogy felébred a legelső és legerősebb mutáns, aki úgy akarja a saját kedvére formálni a Földet, hogy közben elpusztítja azt. Ennél tényleg nem bonyolultabb a sztori, nincsenek meglepő fordulatok vagy gondolkodásra késztető, homályban tartott részletek. Ezt a meglehetősen egyhangú felütést a karakterek tudják némileg érdekesebbé tenni, de most a köztük zajló párbeszédek sem olyan jók, mint 2 éve.
Magneto gyötrődése kiszámítható, és nem is túl eredeti, de a karakter belső vívódása még így is elég hiteles, ami nagyban köszönhető Michael Fassbender játékának. A Professzorral filmről filmre ugyanazokat a köröket futják, ahogy egykori barátokként próbálják meggyőzni egymást a saját igazukról, Mystique pedig kettejük közt vergődik, mégsem egyhangú a szereplők kapcsolata. Szükség esetén összefognak egymással, de eközben sem felejtik el a korábbi eseményeket.
A kevésbé fontos karakterek közül Quicksilver ismét kapott egy remek, időlassítós jelenetet, amiben szinte teljesen ugyanazt a poént lövik el, mint Az eljövendő múlt napjaiban, de elég kreatívan tálalják ahhoz, hogy még mindig elérje a kívánt hatást. Új mutánst ezúttal nem ismerünk meg, inkább a régi ismerősök fiatal verziói kapnak szerepet, ami bölcs döntés, hiszen így kevésbé szükséges a szereplők bemutatása. A létszám ezzel együtt is népes, és az akciók során mindenki odateszi magát, a finálé mégsem kelt túlzsúfolt hatást, hiszen a végső összecsapás két síkon zajlik.
Apokalipszis ellenfélnek igazán kemény, de sajnos tökéletesen beleillik a sablonos, unalmas Marvel-gonoszok sorába, és ezen Oscar Isaac játéka sem tud jelentősen segíteni. Olyan, mintha az X-Men csapat arra lenne kitalálva, hogy emberibb problémákkal nézzen szembe, mert amikor egy brutális erejű ősmutánssal kell megküzdeniük, akkor a csapások elől még kibújnak ugyan, de a kliséket már nem igazán tudják elkerülni. Remélem ezt a készítők is belátják, és legközelebb ismét egy kisebb volumenű ügybe keverik bele X Professzort és Magnetot. Értékelés: 75%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése