Szemfényvesztők 2 (Now You See Me 2)

Vannak olyan filmet, amiket újra és újra megnézve mindig elcsodálkozom, hogy mennyire profin vannak összerakva, és a frissen felfedezett részletek csak még komplexebbé, jobbá teszik a sztorit. Más esetekben pedig az ismétlések során fény derül a korábban észrevétlenül maradt hibákra, logikai buktatókra, és az összkép egyre kevésbé lesz kiemelkedő. Van egy erős gyanúm, hogy a Szemfényvesztők 2. az utóbbi kategóriába fog tartozni, de ez semmit sem ront az első megtekintés élményén.

A bűvészes heist-mozi ugyanis pár perc alatt annyira beszippantott, hogy onnantól kezdve eszembe sem jutott negatívumokat keresni, ha pedig mégis szembejött egy, az sem tudott kizökkenteni a sodró tempónak köszönhetően. A legjobban a film ritmusa tetszett, amit nagyon jól megtaláltak a készítők. Megvannak a tipikus jelenetek, mint például a romantikus szál kibontakozása, vagy a csapaton belüli ellentétek, de ezeket is úgy oldották meg, hogy ne legyenek túl sablonosak, és a játékidőből se raboljanak el a szükségesnél többet. A női lovas cseréjét ugyanilyen lazán, gyakorlatilag pár mondattal tudták le, és ez mégsem zavaró. Ebben mondjuk nagy szerepe van annak is, hogy a Lizzy Caplan által megformált karakter sokkal érdekesebb, színesebb, mint amilyen Isla Fisher volt.

A másik új arc, Daniel Radcliffe, szintén remek választás, és határozottan jót tett a filmnek, hogy ezúttal egy igazán komoly, méltó ellenfelet kapott a csapat. Az első részben szinte csont nélkül véghez tudták vinni a terveiket, ezúttal viszont éri őket jó pár kellemetlen meglepetés, ami kiélezettebbé teszi a harcot és fordulatosabbá a történetet. A folytatásban több szerepet kapott a látványos trükköket összekötő sztori is, ami ugyan még most sem túl bonyolult, de már nem csak a színpadon, reflektorfényben zajló eseményekre érdemes odafigyelni. Ennek fényében eléggé zavart, hogy végül simán beáldozták a logikát egy meglepőbb befejezés kedvéért, de még ezzel együtt is elégedetten jöttem ki a teremből. Hiszen amíg olyan jeleneteket láthatok, mint a szuper jól megkoreografált kártyacsempészés, vagy a kreatív és pörgős bűvészkedős bunyó, addig hajlandó vagyok elnézni a következetesség hiányát. Értékelés: 75%. Tartottam a rendezőváltástól, de Jon M. Chu-nak sikerült az első részhez méltó folytatást készítenie. Nem lesz etalon, de igazán szórakoztató.