A nyári hőségben mindig jól esik egy hűsítő északi utazás, a humor pedig amúgy is feledteti a gondokat, szóval az új svéd komédia duplán jó választásnak tűnt, és be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet.
Ove, egy morcos, kötözködő a szabályokat szigorúan betartó és másokkal is betartató ember, aki magasról tesz rá, hogy a körülötte élők mit gondolnak róla, hiszen úgyis mindegyikük idióta. Rolf Lassgardnak nagyon jól áll a zsémbes öreg szerepe, tökéletesen illenek a szájába cinikus beszólások, a megteremtett szituációk pedig egyszerre tudnak viccesek és életszerűek lenni. Ove megnyilvánulásai éppen eddig a pontig mennek el, hogy a humor még véletlenül se legyen trágár vagy olcsó, de azért bátran, jó érzékkel lépik át a politikai korrektség határait. A film jelen ideje emiatt igazán tetszett, a múltbéli jeleneteket viszont gyakran unalmasnak éreztem.
Érthető az alkotói szándék, hiszen így mutatták be a karakter múltját, és a jelenlegi személyiségéhez vezető utat, de túl sok volt belőlük, és sokkal jobban élveztem a Ove csipkelődéseit, mint a visszaemlékezéseit. Ritkán vagyok így, de ezúttal jobban örültem volna, ha kevésbé alapozzák meg a figurát, inkább csak néhány rövid bevillanás erejéig ismertetik a hátterét, és több teret adnak Rolf Lassgard játékának. Egyébként az előzmények ismeretében kicsit úgy éreztem, mintha a Fel! élőszereplős, mindkét értelemben földhözragadt verzióját látnám. A mogorva, megözvegyült öregúr kedves, szerethető oldalát itt is egy fiatal, életvidám társ fedezi fel egy csupaszív történetben.
A hangulat végig remek, a poénok pedig azoknak is jó eséllyel tetszeni fognak, akik egyébként nem kifejezetten a fekete humor rajongói. Ha a flashback-ek nem zökkentettek volna ki folyamatosan, akkor Az ember, akit Ovénak hívnak stabil szereplője lenne az idei toplistámnak, így azonban "csak" 70%-ra értékelem. Jó, jó, de közben kihagyott lehetőség is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése