Az valószínűleg már a legnaivabb nézőknek sem jelent újdonságot, hogy a média világában szinte minden csak látszat, és a csillogó díszletek mögött gyakran egy teljesen más valóság rejlik. Így aztán Álex de la Iglesia vígjátéka nem szolgál sok újdonsággal, a poénok sem fergetegesek, de azért szórakoztató görbe tükröt tartanak a show business elé.
A történet keretét egy szilveszteri műsor felvétele adja, ami közben egyre jobban elszabadul a pokol. A stúdióban a műanyag ételek előtt ülő, vezényszóra nevető, tapsoló statiszták és a nekik dirigáló stábtagok, kint pedig a munkanélküli tüntetők biztosítják az őrült hangulatot - nehéz megmondani, hogy hol nagyobb a káosz. A több, egymást helyenként keresztező szálon futó teljesen abszurd sztori nem túl erős, de jók a karakterek és a színészek megtöltik őket élettel. Van itt minden: egymással viaskodó, se veled-se nélküled kapcsolatban lévő műsorvezető házaspár; párharc a minden hájjal megkent korosodó táncdalénekes és a butácska fiatal popsztár között; szerelembe eső, sebhelyekre gerjedő statiszták; zsarolási ügy és valaki még egy merényletre is készül.
Mindezek ellenére mégsem kelt túlzsúfolt hatást a film, ez a sok agyament figura jól megfér egymás mellett a vásznon, és igazi kavalkádot alkotnak. Ez pedig a bő másfél órás játékidő erejéig le tudja kötni a nézőt, de nem ártott volna néhány ütősebb poén, hogy a nevetés is garantálva legyen. Mert a Micsoda spanyol éjszakát sajnos néhány mosollyal le lehet tudni, és ez elég kevés ebben a műfajban. Értékelés: 65%. Egynek jó, de ahhoz nem elég intelligens, hogy erős szatíra legyen, ahhoz pedig nem elég vicces, hogy az újranézhető vígjátékok táborát gyarapítsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése