Kút

A nyomozó című film nagy kedvencem, sokszor láttam, és elsők között szoktam ajánlani, ha valaki egy jó magyar alkotást szeretne megnézni, így kifejezetten bizakodó voltam Gigor Attila új rendezésével, a Kúttal kapcsolatban is. Nem azt vártam, hogy ugyanolyan hangulatú vagy témájú legyen, inkább csak hasonló minőségre számítottam, azt pedig meg is kaptam.

Emellett a stílus is megmaradt, főleg a párbeszédek emlékeztettek A nyomozóra, bár míg ott leginkább a főszereplőnek voltak igazán ütős mondatai, addig itt szinte minden karakternek jut legalább egy-két idézhető beszólás. Meg is érdemlik, mert a színészi játék szuper, a kisebb szerepekben is nagyon hiteles alakításokat láthatunk. Részben ennek köszönhető a durván életszerű hangulat, részben pedig annak, hogy az egyetlen helyszín megalkotói is profi munkát végeztek. Megtalálták azokat a berendezési tárgyakat, termékeket, feliratokat, amik piszkosul magyarrá teszik a helyszínt. Szerencsére nem bizonyos márkák bújtatott reklámozásáról van szó, hanem egyszerűen ezek azok a kellékek, amik láttán a legtöbb nézőből hasonló emlékek törnek elő. Emiatt elsőre könnyen azt lehetne hinni, hogy a Kút pár évtizeddel korábban játszódik, de vannak olyan jelek, amik egyértelművé teszik, hogy a jelent látjuk - csak bizonyos helyeken megállt az idő.

A film humora meglehetősen sötét, annak ellenére is sok a vicces jelenet, hogy a történet nem túl vidám. A Coen-testvérek mondjuk már számtalanszor bebizonyították, hogy nem csak a vidám dolgokon lehet nevetni, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Kút a Fargo-hoz hasonló klasszikus, de a nézése közben többször is az ugrott be a stílus miatt. Értékelés: 85%. Komoly elvárásokkal ültem be a filmre, mégsem kellett csalódnom, már most kedvem lenne újranézni, hogy felelevenítsek néhány ütős mondatot. Nagyon remélem, hogy Gigor Attila következő mozis munkájára nem kell újabb 8 évet várnom.