Ernelláék Farkaséknál

Pár napja azt írtam a Kútról, hogy “durván életszerű”, akkor még nem tudtam, hogy mindez kiemelten igaz lesz Hajdu Szabolcs új rendezésére. Az Ernelláék Farkaséknál bizonyos szempontból egy természetfilm, ami nagyon pontosan, hitelesen mutatja be az emberi természetet. A mozivászon tükörré változik, és ez a tükör bizony nem görbe - ha a mutatott kép mégis torz, akkor az azért van, mert a valóság is az.

Egy Skóciában szerencsét próbáló család egy év után hazajön, de nincs hova menniük, ezért átmenetileg a feleség húgáéknál húzzák meg magukat, így lesz egy budapesti lakásban összezárva 6 ember (mindkét párnak van 1-1 gyereke is). A történet nagyjából ennyi, mégis üresjáratok nélkül kitölti a 81 perces játékidőt, mert érdekes karaktereket láthatunk a köztük lévő viszonyok pedig izgalmasak és folyton változnak. Máshogy beszél például Farkas a feleségével, ha a saját gyerekük problémái kerülnek szóba, és teljesen más lesz a hangnem, ha a náluk vendégeskedő család hibáit sorolják fel. Ez teljesen természetes, a nagy szó inkább az, hogy Hajdu Szabolcsnak mennyi reálisan sikerült ezeket a hétköznapi szituációkat filmre vinnie. 

Az összes szereplőnek megvannak a hibái, esendő, a maguk módján mégis szerethető figurák, a párbeszédeik dinamikája és természetessége pedig Richard Linklater filmjeit juttatta eszembe. A színészek mind szuperek, a Hajdu-család teljesítménye külön kiemelendő. Az még nem túl meglepő, hogy Szabolcs nagyon jól alakítja a (valószínűleg részben önmagáról mintázott) Farkast, de magyar filmben iszonyú ritkán látni ennyire hitelesen játszó gyerekeket. Általában már annak is örülök, ha a fiatalkorú színészek nem idegesítenek, itt azonban a rendező fia és lánya abszolút egy lapon említhető a felnőttekkel. 

Azt hiszem, az idei hazai filmfelhozatalra nem lehet panasz: tavasszal jött az azóta Oscar-ra is nevezett Tiszta szívvel, illetve az időmanipulálós Hurok, most pedig Gigor Attila remek visszatérése után Hajdu Szabolcs is szuper alkotással rukkolt elő. Lehet, hogy csak az élmény frissessége miatt, de ez utóbbit érzem a “legfontosabbnak”, hiszen állami támogatás nélkül, kis költségvetésből készült, és azzal sem lehet vádolni, amivel a komolyabb témájú magyar filmeket általában szokás. Az Ernelláék Farkaséknál nem egy szimbolista, elvont, nehezen érthető történet, hanem éppen ennek az ellenkezője: egyszerű, realista, és nem igazán tudok elképzelni olyan nézőt, aki egy kicsit sem ismer benne magára. Értékelés: 95% - zseniális! Tuti, hogy rövid időn belül újra beülök rá, ideális esetben egy közönségtalálkozóval egybekötve.