Na, így kell lezárni egy sci-fit! Az utolsó pár percet mondjuk feleslegesnek éreztem, de szerencsére az sem változtatta meg a sztorit, csak olyan részleteket is megmutat, amiket talán elég lett volna sejtetni.
De kezdjük az elején! 12 idegen űrhajó leszáll a Föld különböző pontjain, az egyes országok vezetősége pedig eltérő módon reagál erre az eseményre. Szinte kizárólag az USA intézkedéseit láthatjuk, az viszont abszolút logikus, reális módon van bemutatva. Nyilván nem tudom, hogy mi történne egy ilyen helyzetben, de simán el tudom hinni, hogy nagyjából az, ami a filmben is. Elkezdődik a kapcsolatfelvétel, és a látványos akciók helyett a nyelvészet illetve a kommunikáció fontossága kerül előtérbe.
Kifejezetten tetszett, hogy a készítők a téma ellenére sem estek túlzásba. A történet miatt adták volna magukat a pörgős, inváziót bemutató jelenetek, de inkább a visszafogott, vizuálisan minimalista megoldást választották. Ez pedig jó döntés, mert így az igencsak erős sztori és mondanivaló válnak hangsúlyossá. Természetesen nem szeretnék spoilerezni, de egyszerűen imádtam, ahogy a film felvezette a végső csattanót, ami után még percekig csak ültem, és néztem ki a fejemből. Úgy érzem, Christopher Nolan is valami hasonló hatást, gondolatokat szeretett volna kiváltani az Interstellar-ral, de az nálam közel sem talált be annyira, mint Deni Villeneuve záró képsorai - nem véletlenül kezdtem ezt az értékelést úgy, ahogy.
Értékelés: 95%, iszonyatosan tetszett, és maradandó élményt nyújtott, de nem tudom konkrétan megfogalmazni, hogy miért. Ilyen az, amikor az egyes elemek külön-külön is stimmelnek, az összhatásukból pedig valami igazán komoly jön létre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése