Réigmódi akciófilm, amiben a feltételes szabadlábon lévő Mel Gibson újra fegyvert ragad, hogy megvédje a lányát. Ez egész ígéretesen hangzik, kár, hogy a végeredményben nem sok köszönet van.
Jean-François Richet rendezése nem bántóan rossz ugyan, de teljesen felesleges. Egyszerűen nincs benne egyetlen olyan jelenet sem, amire azt mondhatnám, hogy ezért már érdemes volt megnézni. A sztori gyenge, nem túl komplikált, de lehetne ennél is egyszerűbb, és ez ebben az esetben pozitív változást jelentene. Az erőltetett, időnként életigazságokkal megpakolt apa-lánya kapcsolatra például semmi szükség nem volt. Gibson még eladja a kiégett apát (aki ugyan eltávolodott a lányától, mégis bármire képes lenne érte), és a cinikus beszólásai is hangulatosak, de Erin Moriarty nélkül simán jobb lenne a film. Oké, ő az események elindítója, de ilyenkor látszik, mennyire jó döntés volt a Jonh Wick készítőitől, hogy egy kutyával oldották meg a hasonló feladatot.
Persze nem úgy ültem le a Blood Father elé, hogy elgondolkodtató történetre vagy pazar alakításokra számítottam, ezért a fenti hibákat még talán el is néztem volna, ha az akciójelenetek elviszik a hátukon a filmet. Ez viszont közel sincs így. Egyrészt túl kevés van belőlük (és a köztük lévő szünetben túl sok sablont illetve hülyeséget kell elviselni), másrészt ami van, az sem kiemelkedő. Azért volt ami (főleg a film többi részéhez mérten) üdítő élményt nyújtott, de akadtak igazán gyengén koreografált, gagyi húzások is.
Értékelés: 45%. Ha mindenképpen Mel Gibsont akarjátok lövöldözni látni, és az összes többi akciófilmjét már legalább háromszor láttátok, akkor érthető választás lehet a Blood Father, de addig szerintem inkább valami mással töltsétek el a szabad másfél órátokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése