Szürke senkik

Jó látni, hogy nem csak a mozikba érkeznek színvonalas hazai mozgóképek (az idei termés igazán jó volt), hanem a magyar tévéfilmeket is érdemes figyelemmel kísérni. Ez az alkotóknak és a nézőknek is hálás terep, hiszen az előbbieknek így gyakrabban nyílik lehetőségük a filmkészítésre, kisebb anyagi kockázat mellett tudnak kipróbálni egy-egy ötletet, utóbbiaknak pedig sem fizetniük, sem otthonról kimozdulniuk nem kell ahhoz, hogy megnézhessék a végeredményt.

A Szürke senkik esetében kifejezetten jó választásnak tartom ezt a formátumot, mert a történetben nem érzek annyit, amivel meg lehetne tölteni egy mozifilmet, a szélesvásznon talán már elvérezne, az egyórás játékidő viszont éppen ideális, és a tévés mezőnyből simán ki tud emelkedni az alkotás. A cselekmény egy első világháborús felderítőcsapat küldetését mutatja be, melynek során egy olasz kommunikációs központről kell információt szerezniük. Közülök is egy fiatal galambászfiú van az abszolút középpontban, amivel az a probléma, hogy éppen az őt alakító Kovács József nyújtja a leggyengébb alakítást. Ez bizonyos szempontból akár még szerencsésnek is tekinthető, hiszen így tényleg zöldfülűnek tűnik a tapasztaltabb katonák között, viszont számomra megnehezítette a vele való azonosulást.

Technikai oldalról rendben van a film, a következetesen megalkotott képi világ nagyon tetszett, és egész jól gazdálkodtak a költségvetésből. Persze nem látványos robbanásokra vagy epikus csatákra kell számítani, de a történethez illettek ezek az ügyesen komponált, minimalista akciójelenetek. Az a helyzet, hogy, ha részeire bontva vizsgálom a Szürke senkiket, akkor több emlékezetes, hangulatos momentumot is fel tudok idézni, azzal kapcsolatban viszont kevésbé voltam elégedett, ahogy ezekből összeállt a sztori. A jelenetek külön-külön tetszettek, de sokszor túlságosan tipikusnak éreztem, ahogy össze lettek kötve. A forgatókönyvet Köbli Norbert írta, aki korábban már többször bizonyított (nekem A vizsga a kedvencem tőle), de ez nem tartozik a legerősebb munkái közé. Értékelés: 65%, a hibái ellenére is ajánlom, egy órát simán megéri rászánni.