Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet (Rogue One)

Tavaly J.J. Abrams bizonyította be, hogy van létjogosultsága a Star Wars-folytatásoknak, ezúttal pedig Gareth Edwards mutatta meg: a kultikus sorozat spin-offjai sem csak a rajongók pénzének beszedéséről szólnak. Úgy érzem, a Zsivány Egyes jobban meg fogja osztani a közönséget, mint Az ébredő erő, de amíg egy ilyen minőségű popcorn-mozival zárhatjuk az évet, addig nincs nagy baj.

Pedig ijesztően döcögősen indult a film, az első fél órában össze-vissza ugrált a különböző helyszínek között és a történetbe is számtalan ponton kezdett bele. Jobb lett volna kicsivel több időt szánni erre a felvezetésre, mert így nagyon körkapcsolás-jellegűvé vált, mire valahol elhangzott két-három mondat, már teljesen máshol jártunk. Emiatt nem volt könnyű elmerülni a hangulatban, de a kezdeti nehézségek után már jóval követhetőbb mederben folytak tovább az események.

A sztori mondjuk ezután sem lett sokkal erősebb, de a drámai konfliktusoknak sikerült valódi súlyt adni. Ezen a ponton is egy klasszikus háborús filmre emlékeztetett a Zsivány Egyes, amiben a jó oldalon állók sem feddhetetlenek, ők is sok rosszat tettek a céljuk érdekében, és ez hatással van a döntéseikre. A lázadókat új szemszöhből ismerhetjük meg, nem fénylő páncélos, igazságtevő lovagokként, hanem megtört, a remény utolsó szikráiba kapaszkodó katonákként és szükségszerű taktikai-politikai döntéseket hozó vezetőkként vannak bemutatva.

Ebből az alaphelyzetből kiindulva akár egy sötét, szomorkás hangulatú mozi is létrejöhetett volna, de a droid-humor és a szerethető csapat végül inkább a hősiesebb (és ezzel együtt a nézők számára emészthetőbb) irányba tolta el a hangsúlyt. A poénok többsége az új, K-2SO névre hallgató robotnak köszönhető, és ugyan jobban örültem volna egy komorabb filmnek, jó pár egysoroson azért simán tudtam mosolyogni vagy nevetni.

A legtöbb karakter nem lett túl részletesen bemutatva, de annyira azért igen, hogy szimpatizálni lehessen velük és a várakozásoknak megfelelően látványos végső csatában legyen pár olyan arc, akiért tényleg tudunk szorítani. A befejezés pedig még úgy is izgalmasra sikerült, hogy 1977 óta nem volt titok, hova fog kifutni a történet. Ezt (vagyis a legelső film ismeretét) a készítők ügyesen ki is használták és az elszórt utalások mellett végül meglepően szépen tudták összekapcsolni a Zsivány Egyes kalandjait a IV. epizóddal. Értékelés: 80%, valószínűleg nem fog a Star Wars-univerzum egyenrangú részévé válni, de szórakoztató kiegészítése a cselekménynek.