A félreértések - és az ezekből fakadó csalódás - elkerülése végett már az elején fontosnak tartom tisztáni, hogy Az alapító nagyjából annyira szól a sorozatgyártott hamburgerekről, mint amennyire a Social Network a facebook-os lájkvadászatról. Ez a film sokkal inkább egy rámenős üzletember és franchise felvirágzásának története szinte kizárólag pénzügyi oldalról bemutatva. Akit az érdekel, hogy jött létre a Big Mac, vagy mi vezetett az első Happy Meal menühöz, az inkább a Wikipédián kutakodjon, mert a filmből nem fogja megtudni.
Az ilyen érdekességek vagy egy Sorkin kaliberű forgatókönyvíró színesebbé tehették volna ezt a sztorit, mert így kicsit száraz lett a végeredmény. A bátorságának köszönhetően viszont még így is izgalmas, figyelemre méltó tud lenni a film, hiszen nem túl gyakran találkozunk ilyen típusú főszereplővel. Michael Keaton karaktere egy igazi kapitalista féreg, akinek a történet elején, esetlen turmix-ügynökként még lehet drukkolni, de ahogy megcsapja a siker szele, előbujik a valódi énje és egyre ellenszenvesebb húzásokat követ el.
Nem az övé az alapötlet, gyakorlatilag semmi igazán kreatívval nem járul hozzá a McDonald’s-hoz, mégis ő az, aki saját képére formálja egy testvérpár álmát. Ha fel kell rúgni pár alapelvet, és lejjebb kell adni a minőségből a hatékonyabb terjeszkedés érdekében, az számára egy pillanatig sem jelent dilemmát. Az ilyen sztorikat mostanában inkább a kisemberek szemszögéből szokták elmesélni, akiket tönkretesznek a gátlástalan pénzhajhászok, éppen ezért érdekes a másik oldalról látni ugyanezt. A film nem próbálja a nézővel megkedveltetni Ray Kroc-ot, nem állít szobrot a kapitalista gondolkodásmódnak, egyszerűen csak bemutatja a történteket, és ránk bízza, kivel szimpatizálunk. Értékelés: 75%, egy kicsivel feszesebb tempó, vagy több emlékezetes mondat sokat dobna rajta, de így is különleges darab az aktuális választékban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése