Amerika Kapitány - A tél katonája (Captain America: The Winter Soldier)

Az első rész a kedvencem volt Bosszúállók előtti Marvel-özönből, de azóta már kissé alábbhagyott a képregényfilmek iránti lelkesedésem, és a folytatás előzetese sem taglózott le. Mégis úgy éreztem, megér egy próbát, mert kedvem volt egy laza, kikapcsoló mozizáshoz. Ehhez képest az Amerika Kapitány 2 legkevésbé sem okozott csalódást, sőt még az előző résznél is magasabbra tette a lécet.

Ezt pedig azzal érte el, hogy túllépett a főleg látványos akciókból és vicces beszólásokból álló tipikus szuperhősös környezeten, és kapunk egy popcornmozihoz képest egészen összetett, érdekes sztorit, illetve kidolgozottabb karaktereket. A történet kellemesen retró hangulatú, főleg a kémes – paranoiathrilleres filmeket ötvözi a modern technikai cuccokkal, és a zúzós akciókkal, ez a keverék pedig igazán hangulatos lett. Nem túl komoly, vasárnap délután is könnyen fogyasztható, de azért elég izgalmas, és tartogat néhány fordulatot is. 

Karakterek tekintetében nem meglepő módon Amerika Kapitányon vagyis Steve Rogers-en van a hangsúly, aki személyiségét tekintve egyáltalán nem változott az első rész óta. Amerika talán első számú hőse, mégis kissé elveszettnek tűnik a modern világban. Ezért a megszokottnál nagyobb teret kapnak a társai, ami szintén a film előnyére válik. Nick Fury végre szerepel egy remek akciójelenetben (és még egy szuper ponyvaregényes utalás is fűződik hozzá), a Fekete Özvegynek pedig végig hangsúlyos szerep jut. Újoncként csatlakozik a csapathoz a Sólyom (Anthony Mackie), aki nagyon szimpatikus volt, és egyáltalán nem okozott nehézséget szorítani neki.

Az akciók végig nagyon látványosak, és jól megkoreografáltak voltak, talán ezek a Marvel-filmek eddigi legjobb zúzásai. Igen, ebben a tekintetben a Bosszúállókkal is simán vetekszik a film, és ez kiemelten igaz a liftes harcjelenetre. A Tél Katonája méltó ellenfél a Kapitány számára, izgalmas összecsapások vannak köztük, egyedül az ehhez kapcsolódó „ébresszük fel a gonoszban a jót” - típusú jelenetek láttán húztam a számat. Nem akarok spoilerezni, a lényeg, hogy a történet ezen része fájdalmasan tipikus lett, de az csak minimálisan piszkít bele az összképbe. Az Amerika Kapitány 2. még ezzel a kis hibával együtt is simán visszahozta a kedvem a Marvel-es képregény-adaptációkhoz, mert üdítő volt látni, hogy a készítők végre nem ragaszkodtak a bevált (és számomra egyre unalmasabb) recepthez. Remek ötlet volt a kémfilmes elemek alkalmazása, jó lenne legközelebb is valami hasonlóan izgalmas műfajkeveréket látni. Értékelés: 90%.