Legyen valaki akármilyen türelmes, mindenkinél van egy olyan határ, amin túl már nem képes erőltetett nyugalommal elviselni az őt érő sérelmeket. A kiváltó ok lehet akár a bürokrácia elleni harc hiábavalósága vagy éppen egy hűtlen férj lelepleződése, van az a pont, amikor elszakad a cérna, és még a legjámborabb ember is olyat tesz, amire senki sem számít. Damián Szifron szkeccsfilmje hat ilyen történetet mutat be.
Méghozzá úgy, hogy a szkeccsfilmek tipikus hibáit ügyesen elkerüli. Nincs erőltetett összekapcsolás a sztorik között, csak az őrült hangulat és a remek fekete humor a közös. A minőség egyenletes, egyik rövidfilm sem lóg ki a sorból, az összes kellően érdekes. Olyannyira, hogy akár hosszabb verzióban is megnéztem volna őket, kíváncsi lettem az előzményekre és a következményekre. De az Eszeveszett mesék ezeket a néző fantáziájára bízza, mindössze a történetek csattanóját, tetőpontját mutatja be, így pedig nem volt olyan jelenet, amit untam volna.
A színészek jók, a sztorik kellően abszurdak, de akár a valóságban is elképzelhetőek, és a sorrendjük is jól ki van találva. Összességében profi munkáról van szó, nem igazán tudok belekötni, de valamiért azt érzem, hogy nem fog túl maradandó nyomot hagyni bennem. Jobban örültem volna, ha a teljes játékidő alatt egy történetet ismerhetek meg alaposan, de ez már inkább ízlés dolga, mint a film hibája.
Aki szereti az őrült dél-amerikai hangulatot, az ne hagyja ki, mert egy könnyed és szórakoztató élményben lesz része, ami segít kiengedni a gőzt. Értékelés: 80%, talán a legegységesebb és legjobb szkeccsfilm, amit láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése