Megnyugtató, hogy a dán drámákkal nem igazán lehet mellényúlni, ha pedig a Susanne Bier–Ander Thomas Jensen – páros alkotásáról van szó, akkor garantáltan nincs zsákbamacska. A Második esély is pontosan azt nyújtotta, amire számítottam: nyomasztó, komor hangulat, súlyos dráma, állandó feszültség, és persze remek színészek.
A történet szerint egy fiatal házaspár kisbabája meghal, ezért a rendőr apa egy kétségbeesett tetthez folyamodik: kicseréli a testet egy drogos pár hasonló korú, embertelen körülmények között nevelt gyermekével, azt gondolván, hogy nekik úgysem hiányzik majd. Ez elsőre tökéletes bűnténynek tűnik, de gyorsan kiderül, hogy közel sem az, és jókora bonyodalom jön létre. A sztori logikusan, kellő részletességgel járja körül a témát, és nem fél merész kérdéseket feltenni. Bemutatja mindkét pár nézőpontját, de nem hoz ítéletet felettük, és tartogat néhány olyan, jól időzített fordulatot, amik biztosítják, hogy a nézőnek se legyen könnyű dolga, ha valakivel szimpatizálni akar. Az ilyen csavaroknak köszönhetően nem lehet előre látni az események alakulását, így a tetőpont tényleg akkorát tud ütni, mint ahogy azt a készítők tervezték. Sajnos onnantól kezdve a lezárás már kissé gyors volt, összecsapottnak éreztem. Életszerű volt, ami történt, de jobban örültem volna, ha még 5-10 percet szánnak a történet végének bemutatására.
A történet szerint egy fiatal házaspár kisbabája meghal, ezért a rendőr apa egy kétségbeesett tetthez folyamodik: kicseréli a testet egy drogos pár hasonló korú, embertelen körülmények között nevelt gyermekével, azt gondolván, hogy nekik úgysem hiányzik majd. Ez elsőre tökéletes bűnténynek tűnik, de gyorsan kiderül, hogy közel sem az, és jókora bonyodalom jön létre. A sztori logikusan, kellő részletességgel járja körül a témát, és nem fél merész kérdéseket feltenni. Bemutatja mindkét pár nézőpontját, de nem hoz ítéletet felettük, és tartogat néhány olyan, jól időzített fordulatot, amik biztosítják, hogy a nézőnek se legyen könnyű dolga, ha valakivel szimpatizálni akar. Az ilyen csavaroknak köszönhetően nem lehet előre látni az események alakulását, így a tetőpont tényleg akkorát tud ütni, mint ahogy azt a készítők tervezték. Sajnos onnantól kezdve a lezárás már kissé gyors volt, összecsapottnak éreztem. Életszerű volt, ami történt, de jobban örültem volna, ha még 5-10 percet szánnak a történet végének bemutatására.
A színészek közül nem emelek ki senkit, gyakorlatilag mindenki, akinek kicsit is jelentős szerepe volt, igazán jó alakítást nyújtott. Akár egy házastársi vitáról, akár egy vallatásról volt szó, az összes párbeszéd és gesztus hiteles volt a szereplőktől. A rendőr feleségének játéka lehet, hogy valakinek már túl sok, de szerintem ez hozzátartozott a karakteréhez.
Értékelés: 80%, szokásosan erős dán-dráma thriller, aminek vannak kisebb hibái, de a végeredmény még így is profinak mondható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése