Jerry egy szimpatikus, szerethető, de meglehetősen furcsa srác. Az még rendben van, hogy a két legközelebbi barátja a kutyája és a macskája, az viszont már meglepőbb, hogy rendszeresen beszélget velük. A kutya Jerry jó énjét, pozitív gondolatait testesíti meg, a macska viszont a sötét oldalát, és a gyilkolásra való hajlamát képviseli.
Az alapötlet tehát kellően őrült, a plakáton rózsaszín kezeslábasban, véres fűrésszel a kezében bambuló Ryan Reynolds is biztató, és a „Rated R” korhatár-besorolás is egy humoros vérfürdőt sejtet. Ehhez képest a film meglepően visszafogottan indít, és már éppen kezdtem volna megunni a történetet, amikor az első váratlan fordulat bekövetkezett. Aztán megint azt hittem, tudom, merre tart a cselekmény, de ismét tévedtem. A forgatókönyv ezen húzásai pedig egyre jobban tetszettek. A sztori okosan kihasználja a főszereplő karakteréből adódó bizonytalanságot, zavartságot, aminek köszönhetően nem lehet előre tudni, hogy mit fog tenni egy adott helyzetben. Ryan Reynolds pedig tökéletes választás volt, a karakter minden oldalát jól formálja meg, szuperek az arckifejezései és ártatlan, visszahúzódó srácként valamint csendes pszichopataként is hiteles.
A filmben folyamatosan jelen van egyfajta keserű fekete humor, aminek köszönhetően végig mosolyogni lehet Jerry tettein, de számomra az A hangok nem csak vígjátékként volt érdekes. Egy sorozatgyilkos belső vívódásának alternatív, könnyed hangvételű bemutatásaként nézve is megállja a helyét, főleg a játékidő utolsó harmada. Persze nem egy komoly pszichoanalízisre kell számítani, de azért akadnak elgondolkodtató jelenetek, és Jerry jellemét is elég jól kidolgozták.
Értékelés: 65%. Semmi kiemelkedő, nem kihagyhatatlan, de egyszeri nézésre jó választás a fekete humor és a váratlan, őrült húzások valamint Ryan Reynolds kedvelőinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése