Azt szeretem Guy Ritchie-ben, hogy, ha kevésbé zseniális munka kerül ki a kezei közül, akkor is érződik a végeredményen a rendező profizmusa, remek stílusérzéke és jellegzetes lazasága. Ez a helyzet Az U.N.C.L.E. emberével kapcsolatban is: lehet, hogy a nézők többsége pár év múlva már nem fog emlékezni a filmre és a toplistákon sem fogunk találkozni vele, azt azonban nem lehet elvenni tőle, hogy szűk két órára igazán remek kikapcsolódást tud nyújtani.
Mindezt úgy, hogy Guy Ritchienek ez a legkevésbé „gájricsis” alkotása, és ez egyáltalán nem baj. Én mondjuk imádom, amikor túlzásba viszi a rá jellemző stílust, de megértem azokat is, akiknek az már sok. Ezúttal viszont visszavett ebből, és úgy hozott össze egy király filmet, hogy nem akarta minden jeleneten és karakteren erőteljesen rajta hagyni a keze nyomát. Így is érződik, hogy ő rendezte, de kevésbé hatásvadász a végeredmény, mint a gengsztermozijai esetében, és ez érettebb összképet eredményez. Úgy látszik, a brit direktor kinőtte a korábbi mániáit, és ez hosszútávon mindenképpen jót jelent. Szerencsére ez a stílusára egyáltalán nincs hatással, most is ugyanolyan könnyedséggel rendez és vág, mint az ezredforduló környékén.
A 60-as évek hangulatának megidézése hibátlan, a retró környezet igazát élethűre sikeredett és ebben a remekül összeválogatott zenéknek is nagy szerep jutott. Henry Cavill és Armie Hammer párosa szintén szuper, nagyon szórakoztató, ahogy a sármos, tenyérbemászó amerikai és a bivalyerős, agresszivitását nehezen fékező orosz ügynök folyamatosan piszkálja egymást, és lenézi a másik módszerét. Mindketten jól is játszanak, de Hammer alakításán sajnos gyengít a nem túl fényes magyar szinkron (egyébként rendben van, de az orosz akcentus utánzása szokás szerint borzalmas). Hozzájuk csatlakozik a bájos Alicia Vikander, aki szintén jó munkát végez, leginkább a RocknRollában Thandie Newton által megformált karakterre emlékeztet.
De, ha a rendezés, a hangulat, a zenék és a színészek is rendben vannak, akkor miért gondolom mégis, hogy Az U.N.C.L.E. embere nincs ott Guy Ritchie legjobbjai között? Elsősorban a történet miatt. Nem rossz ugyan, de köze sincs azokhoz a csavaros, több szálon futó, fontos információkat sokáig eltitkoló sztorikhoz amikkel a rendező-forgatókönyvíró korábban előrukkolt. Sok más filmestől bőven elég lenne egy ilyen alkotás, de attól az embertől, aki korábban például a Blöfföt is összehozta, már kevésnek számít ez a szinte végig lineáris, csak néhány kisebb fordulatot felmutató cselekmény. Értékelés: 85%, mert haragudni még így sem tudok rá, csalódást sem okozott, de tudom, hogy Ritchie ennél többre is képes, és remélem, ezt minél hamarabb be is bizonyítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése