Sicario - A bérgyilkos (Sicario)

A Sicario előzetese alapján egy pörgős, kemény akciófilmre számítottam. Ezzel szemben egy komor, szikár thrillert láttam, de egyáltalán nem vagyok csalódott.

Részben azért, mert igaz, hogy kevés az akciójelenet, azok viszont mesteriek. Nincsenek látványos robbantások, megállíthatatlan harcosok és hosszú tűzpárbajok, ezek helyett az életszerűségen és a feszültségen van a hangsúly. A fegyverek csőre töltve, érezhető a vihar előtti csend, aztán hirtelen eldördül pár lövés és a az összecsapásnak már vége is. Ugyanez a realizmus jellemző a történetre: egy mexikói drogkartell elleni hajtóvadászatot láthatunk, és – ahogy az ilyen esetekben lenni szokott – szó sincs diadalmenetről. Az igazi eredményt legtöbbször nem a törvényes eszközök hozzák, az ügynököknek be kell mocskolniuk a kezüket, ha el akarják kapni a bűnösöket. Ezzel a sokat látott, cinikus Matt Gravel (Josh Brolin) könnyedén megbékél, de az Emily Blunt által alakított Kate Macer komoly erkölcsi dilemmákkal néz szembe. Az ő karakterével lehet leginkább azonosulni, hiszen frissen került be a nagyok játékába, és ugyanúgy nem igazán érti, mi történik körülötte, mint a nézők. Azt ugyanis nem lehet mondani, hogy a forgatókönyv szájbarágós lenne, pontosan annyi eseményt ismerünk meg, amennyiből a végén össze lehet rakni a teljes képet.

Hiába Blunt jelenti az azonosulási pontot, a legizgalmasabb figura a Benicio Del Toro által remekül megformált titokzatos és kiszámíthatatlan Alejandro. Először sablonosnak tűnt a karaktere, és a túlzott ködösítés nyilvánvalóvá tette, hogy végül ő fogja irányítani a szálakat, mégis ez a szereplő adja a film igazi erejét. Bármikor képes váratlant lépni, a célja elérése érdekében nem riad vissza semmitől, és megmutatja a naiv, amerikai Macer-nek (ahogy a vele azonosuló nézőknek is), hogy működnek a dolgok Mexikóban. Hiába sikerül felszámolni egy drogkartellt, a happy end egyszerűen esélytelen. Így a Sicario befejezése sem megnyugtató, inkább elgondolkodtató és nehezen felejthető. Értékelés: 90%.