Ha meghallom Guillermo del Toro nevét, egyből a Faun labirintusa jut eszembe. A rendező több filmjét is kedvelem, de ez tetszett messze a legjobban, éppen ezért nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy ismét egy horror-elemekkel tarkított drámát készül elmesélni. A Bíborhegy pedig ugyan nem ér fel az „elődhöz”, de egyáltalán nem okozott csalódást.
A látvány például simán hozza a del Toronál szokásos, magas minőséget. A cselekmény fő helyszínéül szolgáló kastély minden részlete meglehetősen groteszk, a díszlet ügyesen egyensúlyozik a gyönyörű és a visszataszító határán. Ugyanez igaz a történetre is: már az elején látszik, hogy nem egy klasszikus romantikus sztoriról van szó, ahol a királylány kezét elnyerő herceg hazaviszi újdonsült feleségét a kacsalábon forgó palotába, hanem ennek a mocskos, de éppen ettől szép verzióját láthatjuk. Az előkerülő sötét titkok nem túl meglepőek, ennek ellenére nem unalmas a film. A kastély látványa már önmagában élmény, a benne mászkáló színészek játéka pedig simán feledteti a történet gyengébb pontjait.
Tom Hiddleston és Mia Wasikowska is nagyon jók, de az én szememben egyértelműen Jessica Chastain alakítása vitte a pálmát. A filmben felbukkanó kísértetek, és úgy általában a film nem túl ijesztőek, viszont Chastain játéka képes volt a frászt hozni rám. Kiszámíthatatlan, tenyérbe mászó, őrült, egyszerre rideg és szenvedélyes.
Fontos megjegyezni, hogy aki tipikus horrorra számít, az valószínűleg csalódni fog. Rémisztgetésből ugyanis nem sok van, és azok sem túl erősek: inkább hangulatosak, mint félelmetesek. Romantikus drámaként viszont megállja a helyét a Bíborhegy, hiszen egy őrült szerelem történetét mutatja be látványos eszközökkel. Értékelés: 75%. Egyszeri nézésre igazán szórakoztató volt, de – főleg az ismerős sztori miatt – annyira azért nem fogott meg, hogy kedvem legyen az ismétléshez. Persze a kedv még később is megjöhet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése