Macbeth

Amikor megtudtam, hogy új Macbeth-adaptáció készül Michael Fassbender főszereplésével, abban bíztam, hogy ebből a projektből talán valami olyan fog kisülni, ami a fiatalok körében népszerűbbé teszi majd a Shakespeare-műveket és úgy általában a klasszikus drámákat. A plakátok és az előzetesek is erre utaltak, a végeredményről viszont nem az igazi ebből a szempontból.

Persze ettől még nem rossz, sőt rengeteg pozitívuma van. A látvány például remek, a nyitó csatajelenet egyszerűen zseniális, minden pillanatát imádtam, a realisztikus erőszak-ábrázolással és a lassításokkal együtt. A színvilág, a díszletek és a ruhák akkor is egységesen szuper összképet alkotnak, amikor kevésbé akciódús események láthatóak a vásznon, Fassbender és Marion Cotillard pedig simán hozzák a tőlük megszokott magas színvonalú alakításokat. A női karakter is igazán fontos a történet alakulása szempontjából, de a hangsúly egyértelműen a címszereplőn van, az ő királlyá válásának és őrületének folyamatát követhetjük nyomon, a német színész pedig végig meggyőző és hiteles. 

Miért gondolom mégis azt, hogy Justin Kurzel Macbeth-je nem fogja belopni magát a fiatalok szívébe? Elsősorban a nyelvezete miatt. Nem olvastam Shakespeare művét, de így is egyértelmű volt, hogy a szövegkönyv nagy részét onnan vették át, ezek a mondatok pedig nem igazán passzoltak a filmhez. Színpadon biztosan máshogy festene a helyzet, de vásznon ezt már túl soknak, túl mesterkéltnek éreztem. A párbeszédeknél még nem annyira vészes a helyzet, de a monológok még akkor is papírszagúak, ha Michael Fassbender adja elő őket. Ez számomra nem illett az alkotás véres-mocskos, egészen naturalista képi világához, és gyakran kizökkentett. Lehet, hogy istenkáromlásnak tűnik, de szerintem érdemes lett volna az eredeti szövegektől kicsit jobban eltérni, mert a látvány és az alakítások elég ütősek ahhoz, hogy egy igazán bátor, modern adaptációról lehessen beszélni. Így sem rossz a film, de úgy talán még emlékezetesebb, szórakoztatóbb és népszerűbb lehetett volna. Értékelés: 70%.