Steven Spielberg új filmje közel két és fél órás játékidővel bír, ezalatt azonban két összefüggő, de nem túl szorosan kapcsolódó történettel ismerkedhetünk meg a hidegháború korszakából.
Az első óra arról szól, ahogy James Donovan megkapja a lebukott szovjet kém jogi képviseletének hálátlan feladatát, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a bíróság megfelelően járjon el védencével szemben. Legszívesebben az összes amerikai halálra ítélné Rudolf Abelt, James viszont komolyan veszi a munkáját és minél enyhébb büntetést akar kiharcolni számára. Tom Hanks simán hozza a kötelezőt az ügyvéd szerepében, de a kémet alakító Mark Rylance még rajta is túltesz, ennek (és persze Coen-ék forgatókönyvének) köszönhetően a kettejük közti párbeszédek szuperek. Kezdetben nem sokra tartják egymást, de az események hatására, kialakul egyfajta bizalom és tisztelet a kapcsolatukban: ellentétes oldalon állnak, mégis hasonló elveket képviselnek.
Szívesen megnéztem volna részletesebben is Abel perének bemutatását, de a játékidő második felében már egy fogolycsere előkészítése és lebonyolítása kerül terítékre, amiben szintén James kapja a központi szerepet. A helyszín Amerika helyett Berlin, ahol éppen felhúzzák a falat, a hangulat tehát elég nyomasztó a feszültség pedig végig tapintható. Spielberg persze nem bírta ki, hogy az amerikaiakat jobb színben tüntesse fel az oroszoknál, de nem éreztem túlságosan erőltetettnek vagy szájbarágósnak a propagandát, a Coen-féle szatirikus humor pedig segít benne, hogy azért ne vegyük véresen komolyan az eseményeket.
A Kémek hídja legnagyobb hibája talán az előzetese: szinte az egész történetet elmeséli, így a film már nem tartogat túl sok meglepetést. Ennek ellenére végig lekötötte a figyelmemet, de valószínűleg még élvezetesebb lett volna, ha előtte nem látom pár percbe sűrítve a lényeget. Értékelés: 75% - ha nem is John le Carré szintjén, de azért érdekesen és izgalmasan ábrázolja a hidegháború egy szeletét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése