Sacha Baron Cohen menetrend szerint 3-4 évente kitalál egy őrült, megbotránkoztató karaktert, hogy az ő bőrébe bújva követhesse el a legújabb szélesvásznú polgárpukkasztását. Most először viszont úgy érzem, mintha az aktuális film csak azért készült volna el, hogy ne nyúljon túl hosszúra a Cohen-mentes időszak.
Ha a komikus várt volna, hogy több jó, ütős ötlete legyen, akkor talán ismét sikerült volna a korábbi alkotásaihoz hasonló színvonalon mozgó alkotást összehoznia, így azonban csak a valóban jó poénjait pazarolta el. Mert fontos megemlíteni, hogy ilyenek is vannak az Agyas és agyatlanban, néhányszor még hangosan is felnevettem, de sajnos ezúttal az undorító, fizikai „humor” van többségben. Az nem ért meglepetésként, hogy sok a túl messzire menő jelenet, és egyáltalán nincsenek tabuk, de amíg az előző filmekben intelligencia illetve társadalomkritika is társult az alpári viccelődéshez, addig itt nincs semmilyen értékelhető tartalom a gusztustalanság mögött. Ez a sztori valóban csak annyiról szól, amit a felszín mutat, ezáltal Sacha Baron Cohen stílusa öncélú provokációvá silányul.
Az már csak a kisebbik baj, hogy a történet csapnivalóan buta, a negatív karakter motivációja pedig annyira szánalmas és elcsépelt, aminél még egy ehhez hasonló vígjáték is sokkal jobbat érdemelne. Ezzel szemben az akciójelenetek meglepő módon az Agyas és agyatlan leginkább épkézláb részét szolgáltatják. Túlzás lenne azt állítani, hogy kiemelkedők, de, ha a film humora is ezen a szinten lenne, akkor már legalább egy tisztességes vígjátékról lehetne beszélni. Értékelés: 40% elsietett, átgondolatlan komédia, amiben a valóban jó poénok elpazarlásánál talán csak Mark Strongot sajnáltam jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése