Általában elkerülöm a Disney-meséket, mert
nem érzem magam a célközönségnek, a Zootropolis előzetese
azonban kellően felkeltette az érdeklődésemet ahhoz, hogy adjak
egy esélyt az állatok lakta várost bemutató rajzfilmnek – és
nem is kellett benne csalódnom!
A történet szerint az állatvilág nem oszlik
fel élesen ragadozókra és prédákra, mint régen, a két csoport
tagjai békésen megférnek egymás mellett, és mindenkinek
lehetősége van arra, hogy a számára legszimpatikusabb hivatást
válassza. Persze az előítéletek nem múltak el nyomtalanul, a
legtöbben például még mindig bizalmatlanok a rókákkal szemben,
és csak mosolyognak, amikor megtudják, hogy egy nyuszi rendőr akar
lenni. A főszereplő párost pedig pont egy pályakezdő rendőrnyúl
és egy simlis róka alkotja, akik buddy movie-s stílusban együtt
dolgoznak egy eltűnési ügyben.
Közben szép gyakorisággal követik egymást a
poénok, amiknek a többsége túlmutat a legkisebbeket megcélzó,
beszélő állatos cukiskodáson. Vannak sorozatos és filmes
utalások, remek prezentációban jelenik meg a lajhár-bürokrácia,
de a humoron túl vannak komolyabb kérdések is, amik a felnőtt
nézőknek szólnak. Megkapja a magáét az amerikai álom, felmerül
a meghatározott sors és a szabad választás ellentéte – vagyis
biztosítva van, hogy a gyereküket elkísérő szülők se
unatkozzanak. További jó pont, hogy a sztori sem bugyuta, a
címszereplő város pedig hihetetlenül sokszínű, és dugig van
szellemes ötletekkel. Érdemes figyelni a háttérben felbukkanó
feliratokra, vagy a sokszor alig pár másodpercig mutatott
eszközökre, amik azt segítik, hogy tényleg mindenféle állat
élhesse a számára kényelmes életet. Az ilyen apróságok azok,
amik biztosítják a Zootroplis újranézhetőségét, hiszen még
akkor is lehet majd valami újdonságot találni benne, amikor a
sztorit már kívülről fújjuk. Ezt a kreativitást hiányoltam
eddig a Disney-től, de most maradéktalanul megkaptam, amire vártam,
végre ismét elégedetten kelhettem fel a moziszékből az animációs
filmjük után. Értékelés: 85%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése