Mit tehet az ember, ha egy katonai diktatúra vége után munka nélkül marad? Nos, az argentin Arquímedes Puccio nem gondolkodott sokat ezen a kérdésen, kamatoztatta a piszkos ügyekben szerzett tapasztalatait és beindította az emberrablásra specializálódott családi vállalkozást.
A klán valós eseményeken alapul, és ezúttal szó sincs a Hollywoodban szokásos látványos jelenetekkel és extra csavarokkal történő felturbózásról. A film annyira életszerű, helyenként szinte dokumentarista stílusú, hogy nagyon könnyű hinni neki. Kicsit lapos és mellőzi a nagy fordulatokat - pont, mint a valós sztorik. Feszültségből azonban így sincs hiány, ezt viszont elsősorban nem a lebukás veszélye, inkább a családon belüli konfliktusok szolgáltatják. Az őrült, zsarnokoskodó apa (Guillermo Francella iszonyú nagyon alakít) egyre gyakrabban kerül összetűzésbe a kétségek között vergődő fiával, és csak idő kérdése, hogy mikor fajul el visszafordíthatatlanul a kettejük közti viszony. Ezt a folyamatot egész jól ábrázolja a film, azért azonban kár, hogy a fiú belső vívódását meglehetősen felszínesen mutatja be. Pedig érdekes lett volna látni, a belső mérleg billegését, melynek egyik serpenyőjében az apai elvárások és az anyagi haszon ígérete, míg a másikban az erkölcs és a büntetéstől való félelem kap helyet.
A drámai oldal tehát lehetne erősebb, és a nézők többsége az izgalomtól sem fogja tövig rágni a körmeit Puccio-család története láttán. A morbid hangulatú zenés montázsok és a főszereplő játéka viszont kárpótolnak a hiányosságokért, szóval, ha nem is lesz klasszikus A klán, egyszeri megtekintésre azért bőven érdemes. Értékelés: 65%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése