Nagyjából a film kétharmadáig a következő mondattal terveztem kezdeni ezt az értékelést: "a 127 óra annyira király, hogy még a vásáribb, túlélőhorrorral vegyített verziója is teljesen működőképes". Aztán az utolsó fél óra hatására így formálódott át a véleményem: "megkaptuk a 127 óra gagyibb verzióját". Pedig a kezdés még tényleg ígéretes volt...
Főleg azért, mert ott még szorosabb volt a párhuzam Danny Boyle művével. Egy szimpatikus, könnyen megkedvelhető fiatal elutazik egy festői helyre, ahol jól érzi magát, hogy aztán a derült égből jöhessen a baj, és beindulhasson az életben maradásért folytatott emberfeletti küzdelem. Persze már ezeknél a jeleneteknél is látszik, hogy A zátony egy sokkal könnyebben fogyasztható, és jóval felszínesebb alkotás: több dekoltázs, több vér, több CGI és egy hús-vér ellenfél, akivel látványos harcot lehet vívni. De ez még önmagában nem baj, az egyszemélyes drámát nem erőltetik (ezekben az amúgy egészen jó teljesítményt nyújtó Blake Lively azért valószínűleg alulmaradna James Franco zseniális alakításával szemben), a thrillerelemek viszont kellően hatásosak. A cápa első felbukkanásától kezdve végig izgalmas, feszültséggel teli a film, a főszereplőért pedig tiszta szívből lehet szorítani. Nem a szörnyes horrorokból ismerős buta szösziről van szó, hanem egy találékony orvostanhallgatóról, aki igyekszik minden tudását bevetni a túlélés érdekében.
A baj csak az, hogy a központi karakter jóval intelligensebb, mint a történet. Nem természetfilmes realizmust vártam, de egy idő után már érthetetlenül elsokasodtak a logikátlanságok és túlzások. Sokféle életszerű befejezést el tudtam volna képzelni, és a sztori el is indul az egyik ilyen irányába, de aztán Blake Lively úgy viselkedik, mintha Chuck Norris egyenes ági leszármazottja lenne. Értékelés: 55%. Egy visszafogottabb, eredetibb befejezés sokat lendített volna a filmen, de egyszeri szórakozásra így is alkalmas. Nem veszít semmit, aki kihagyja, de ezen a nyáron a vállalható választások közé tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése