Sing Street

John Carney megmentette a nyarat! Sorra jöttek az ígéretes reklámkampánnyal beharangozott filmek, amik aztán kisebb-nagyobb csalódást okoztak, aztán most minden különösebb hírverés nélkül megérkezett a Sing Street és újra igazi moziélményben volt részem.

A 80-as évek Dublinjában játszódó történet főszereplője Connor, aki egy zenekar alapításával próbál bevágódni a kiszemelt lánynál. Az iskola csodabogaraiból gyorsan verbuvál egy bandát, hogy aztán a bátyja zenei tanácsait követve meginduljanak a világot jelentő deszkák felé a rock and roll rögös útján. A témából adódóan a soundtrack-nek kiemelt jelentősége van, és a készítők nem is vették félvállról, mert egy olyan zseniális albumot hoztak össze, ami többszöri meghallgatás után sem veszít az erejéből. A létező előadóktól is jó érzékkel válogattak számokat, de azok a dalok az igazán ütősek, amiket külön ehhez a filmhez írtak. Ahogy Connor és barátai keresik a számukra megfelelő utat, úgy változik a stílusuk, és közben nagyon találóan idézik meg a korszak zenei palettáját. A 80-as évek megjelenítése tehát nem merül ki a korabeli díszletek használatában, a sztori hangulata és a karakterek gondolkodásmódja még hitelesebbé teszi az időutazást.

Annak ellenére, hogy a Sing Street egy életigenlő, pozitív kicsengésű alkotás, ami után vidámabban jövünk ki a moziból, van mélysége és valódi mondanivalója is. Az egyértelmű témák (mint például az első szerelem vagy a zene iránti szenvedély) mellett szóba kerül az ifjúkori lázadás, a házasság szétesése illetve a közösséghez tartozás fontossága is, és ezekről mind érdemben tud mesélni a film. Bármilyen érzelmet is próbál kiváltani egy adott jelenet a nézőből, aztán mindig hatásosan, de nem erőltetetten teszi. A poénok viccesek, a légkör a fiatalok naiv optimizmusának köszönhetően könnyed, a drámaibb, komolyabb pillanatok pedig nem fordulnak át giccsbe.

A karakterek egytől egyig baromi jók, még a mellékszereplők is nagyon el vannak találva, a köztük lévő viszonyokat pedig beszéd helyett sokszor inkább apróságokkal érzékelteti a film. A legemlékezetesebb Connor bátyja, akihez egy csomó pazar pillanat kötődik és a látszólag jelentéktelen pillanatokból összeálló története is figyelemre méltó, de a mindössze pár mondat erejéig felbukkanó arcok sincsenek elnagyolva. A színészek között nincs igazán ismert név, mégis hiteles alakításokat láthatunk, a főszereplő Ferdia Walsh-Peelo-n például abszolút nem érződik, hogy ez a debütálása.

Értékelés: 100%. Vannak apróságok, amikbe bele lehet kötni, de összességében annyira egyenletesen magas minőséget produkál a Sing Street, hogy könnyű szívvel megadom neki a maximumot. Igazi üde színfolt nyár végére, ha csak minimálisan szimpatikus az előzetes, már akkor is erősen ajánlott a film megtekintése.