Vaksötét (Don't Breathe)

Úgy látszik a thrillerek, horrorok készítői kezdenek visszatalálni az egyszerű, klasszikus recepthez. A Green Room után itt egy újabb film, amiben pár fiatalnak egy badass, félelmetes ellenféllel kell szembeszállnia, az események pedig időben és térben is szűk korlátok közé vannak szorítva.


Ezt az alapszituációt a Vaksötét készítői annyival gondolták tovább, hogy a Stephen Lang által megformált figura nem lát. Cserébe viszont háborús veterán, kiválóak a reflexei, és a helyismeret is mellette szól, hiszen a helyszín az ő háza, ahova betörtek a fiatalok. Elsőre könnyű melónak tűnik a vak öregember kirablása, aztán fordul a kocka, és már nem a pénz megszerzése, hanem az életben maradás lesz az elsődleges cél.

Izgalomból és feszültségből itt sincs hiány, külön öröm, hogy a film nem csak hirtelen ijesztgetésekkel, hanem inkább a félelmetes hangulat megteremtésével és fenntartásával próbál frászt hozni a nézőre. Ezt egészen jól csinálja, így unalomtól nem kell tartani, viszont van egy olyan érzésem, hogy a Vaksötét másodszori nézésre már sokkal kevésbé lenne szórakoztató. Az ilyen típusú filmek addig tudnak igazán ütősek lenni, amíg nem tudjuk mi fog történni a következő pillanatban. Mert meglepetés és fordulat van bőven, amik ugyan nem minden esetben logikusak vagy reálisak, de legalább az érdeklődést fenntartják. Ehhez az alkotás technikai oldala is hozzájárul: a vakság adta pluszt jól használják ki, a kiemelt szerephez jutó zajok tisztán hallatszanak, az események pedig annak ellenére is jól követhetőek, hogy gyakran sötétbe borulnak a helyszínek.

Negatívumnak leginkább azt éreztem, hogy a kevés szereplőnek a történet elnyújtása érdekében túl sokáig "kellett" életben maradnia, ezt pedig olyan Die Hard-szerű húzásokkal oldották meg, hogy néha már azt is kétségbe vontam, egyáltalán halandóak-e ezek a karakterek. Ennek köszönhetően a viszonylag rövid, szűk másfél órás játékidő is elég volt ahhoz, hogy a végére már kissé belefáradjak az "ezer sebből vérzik, de töretlenül megy előre" tematikába. A csúcspontot e tekintetben is a befejezés jelentette, de annyira azért nem volt problémás, hogy a film lerombolja vele mindazt, amit odáig felépített. Értékelés: 75%, korrekt thriller, egyszer jó volt, de kétlem, hogy újra meg fogom nézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése