Nem egyszerű bármit is írni a Swiss Army Man-ről, de lehetetlen szó nélkül elmenni mellette. Valószínűleg csak egy szűk réteget fog szórakoztatni, és jó adag nézői nyitottság kell hozzá, viszont egy roppant különleges, szokatlan filmélményben lesz része annak, aki nem kel fel a székből, az első megbotránkoztató jelenet láttán. Ilyenből több is van, de nem a gagyi vígjátékoknál szokásos öncélúan gusztustalan húzásokra kell gondolni. Itt inkább a stílusos, provokatív tabudöntögetés volt a rendezők célja, és ezt sikerült is megvalósítaniuk - szinte hihetetlen, de még a fingós poénok is elérik a kívánt hatást.
A történet szerint a lakatlan szigeten ragadt Paul Danot már csak másodpercek választják el az öngyilkosságtól, amikor a víz partra veti Daniel Radcliffe meglepően hasznosnak bizonyuló holttestét. Hősünk először csak eszközként alkalmazza a hullát (például remekül funkcionál jet-skiként), aztán beszélgetni kezd vele, és olyan témák is szóba kerülnek, amiket az ember a legjobb barátainak is csak nagyon ritkán említ meg. Műfajilag nem lehet egyértelműen besorolni a filmet, hiszen jelen van benne a fekete komédiákra jellemző humor és elszálltság, de a drámai oldal sem elhanyagolható. A hangulat ennek megfelelően eléggé keserédes: vidám és szívszorító, elgondolkodtató pillanatok váltják egymást. Mindez meg van fűszerezve egy nagy adag kreativitással, és olyan momentumokkal, amik más környezetben közönségesek és olcsók lennének, a Swiss Army Man esetében mégis abszolút beleillettek az összképbe.
A színészek játéka minden dicséretet megérdemel, Dano és Radcliffe egyaránt szuper alakítást nyújtanak. Utóbbinak jutott a nehezebb, de egyben látványosabb feladat, ő pedig úgy formálja meg az életre kelő hullát, hogy aki még ezek után is mindenhol Harry Pottert látja benne, az tényleg reménytelen eset. Értékelés: 80%, helyenként ugyan néha lassúnak, vontatottnak éreztem, de az egyedi hangulata miatt még ezzel együtt is van kedvem újranézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése