Így kell teljes mértékben kiherélni egy filmet! A forgatókönyvíró és a rendező is lecserélődött az első rész óta, aminek következtében Jack Reacher második kalandja csak nyomokban emlékeztet a karakter 4 évvel ezelőtti mozis debütálására.
Olyan sok bajom volt ezzel a folytatással, hogy nem is tudom, hol kezdjem, de leginkább az elképesztően sablonos, minden kreativitást mellőző történet zavart. Kezdetben még akadt pár ígéretes pillanat, viszont később már bosszantóan kiszámítható módon követték egymást az események. Volt olyan jelenet, amit több, mint fél órával előre pontosan meg tudtam jósolni, és hiába drukkoltam, hogy ne legyen igazam. A film pedig közel sem elég szórakoztató ahhoz, hogy az ilyen hibák felett szemet lehessen hunyni. Tom Cruise lazasága némileg segít a dolgon, de megmenteni azért nem tudja a helyzetet. A mellé szegődő két csaj pedig abszolút sótlan és felesleges. Oké, Cobie Smulders szerepeltetése még valamelyest érthető, hiszen ő az akcióhős “kötelező” női partnere, de Danika Yarosh karakterének tényleg semmi értelme ebben a sztoriban. Egyetlen jó húzás sem kapcsolódik hozzá, olyan érzésem volt, mintha csak azért került volna képbe, hogy az ő segítségével minél több klisét ki tudjanak pipálni az alkotók.
Persze egy ehhez hasonló, régivágású, kizárólag az ismerős elemekből építkező akciófilmnek is meglehetne a maga szépsége, de a Jack Reacher: Nincs visszaút már a 90-es években is legfeljebb közepesnek számított volna. Értékelés: 40% - és ebben még van egy kis jóindulat is, mert a végére eléggé felhúzott. Sablonos, buta, ráadásul túl hosszú. Az első rész után bíztam benne, hogy egy eredeti akció-franchise fog születne, de a folytatás kegyetlenül szétzúzta a reményeimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése