Kíváncsi vagy milyen kombinációt alkot True Detective első évada egy párkapcsolati válságokat bemutató drámával? Akkor nézd meg Tom Ford új filmjét! Elsőre furának tűnhet ez a párosítás, az Éjszakai ragadozókban mégis emlékezetes egység alakul ki az említett elemekből.
Három jól elkülöníthető, mégis szervesen összefüggő történetszálat láthatunk, amik között Amy Adams karaktere a kapcsolódási pont. A jelenben egy galériát vezet, rideg, sivár életet él, a házassága pedig az utolsókat rúgja. Aztán kap egy könyvet, amit a volt férje (Jake Gyllenhaal) írt, és neki ajánlotta. Ahogy olvasni kezd, egyszerre elevenednek meg előtte a regény történései, és a két évtizeddel korábbi kapcsolat emlékei. A könyv egy véres bosszú-thriller, ami látszatra nagyon elüt a film többi részétől, közelebbről megnézve azonban számos párhuzam fedezhető fel a jelenetek között.
Talán a rendező divattervezői tapasztalatának köszönhető, de az egyes szálak stílusa élesen elkülönül egymástól, a színek, formák alapján egy-egy képről kapásból tudni lehet, hogy a történet melyik részéhez tartozik. Ennek fényében különösen nagy bravúr, hogy a jó váltásoknak és a kreatív vizuális párhuzamoknak hála mégsem volt olyan érzésem, mintha 3 szétvagdosott, aztán egymásba fűzött alkotást néznék, hanem egy koherens egész állt össze a részekből. A regény sztorija és a filmbéli valóság közötti kapcsolat először kicsit erőltetettnek hatott számomra, de ahogy újra és újra eszembe jutottak bizonyos jelenetek, egyre tisztábbá vált előttem az allegória. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy az Éjszakai ragadozók úgy is abszolút élvezhető, ha a néző nem akarja alaposan kielemezni a történet összefüggéseit (hiszen a thriller és a drámai szál külön-külön is remek minőségű benne), viszont érdemes elgondolkodni rajta, odafigyelni a részletekre, ez pedig elegendő okot szolgáltat az újranézésre.
A színészi alakítások elképesztően jók, a sztárok még önmagukhoz képest is szuper teljesítményt nyújtanak. Gyllenhaalon meg sem lepődtem, neki mostanában nem szokása hibázni, de a többiek sem maradnak el tőle. Michael Shannon simán érdekessé tudta tenni a kiégett texasi nyomozót, Aaron Taylor-Johnson pedig baromi hiteles volt félelmetes pszichopataként. A legnehezebb feladatot azonban Amy Adams kapta, akinek kis túlzással csak annyi szerep jutott, hogy lesokkolt, aggodalmas arckifejezéssel nézzen fel egy könyvből, de jól szemlélteti a tehetségét, hogy még ezt az egyszerű cselekvést is emlékezetessé tudta tenni.
Értékelés: 90%. Gyakori eset nálam, hogy a friss élmény hatása után, pár nap távlatából visszatekintve némileg csökken a bennem kialakult százalékos érték, az Éjszakai ragadozók azonban 80 körül kezdett, és onnan kúszott fel. Olyan film ez, amire jó visszagondolni, és biztos vagyok benne, hogy sok érdekesség vár még rám az újranézés során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése